emblematikus_epuletek16.jpgNéhány ikonikus építményről el sem tudjuk képzelni, hogy akár másképp is kinézhetnének. Pedig sok emblematikus európai épület egészen másképp is megvalósulhatott volna, ha a tervezésre kiírt pályázatot másik tervező nyeri.

Képes összeállításunk első részében londoni és párizsi épületek soha meg nem valósuló terveiből mutattunk be néhányat. A második részben pedig megnézzük, milyen lenne a pesti Duna-part egy teljesen eltérően kinéző országházzal, furcsa volna-e Berlin egy más stílusú Bundestag-épülettel, és hogyan nézne ki a londoni Eiffel-torony.

Reichstag/Bundestag, Berlin

Az egységes Németország 1871-es megalakulását követően hamar felmerült az igény egy megfelelő parlament megépítésére. Már a következő évben, 1872-ben kiírták a pályázatot az épület megtervezésére, amelyre több mint száz pályamű érkezett. Ezek közül Ludwig Bohnstedt von Gotha terveit választották ki, ám akkor még nem tudták megvásárolni a megfelelő telket hozzá. Emiatt 1882-ben, már a földterület birtokában újabb nemzetközi versenyt hirdettek, ahol közel kétszáz vetélytárs mellett végül Paul Wallot pályaművét választották ki. Nem sokon múlott, hogy nem a sokak által legjobbnak ítélt, a bécsi Heinrich Freiherrn von Ferstel által készített terv alapján épült meg a parlament. A Wallot tervei alapján készült Reichstag 1894-re épült fel, már akkor üvegkupolával a tetején. 1990 óta itt ülésezik az egyesült Németország törvényhozása, a Bundestag. Szimbolikus jelentősége miatt többször súlyosan megsérült. Az épületet 1995 és 1999 között teljesen felújították, a brit Sir Norman Foster által tervei alapján új üvegkupolát kapott.

emblematikus_epuletek01.jpg

emblematikus_epuletek02.jpg


A hágai Béke Palota

A hágai Béke Palota – amely az ENSZ elsődleges bírói szerve, a Nemzetközi Bíróság székhelye – szintén pályázat alapján épült fel. A Béke Palota egyben az Állandó Választottbíróság, a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia és egy nemzetközi jogot kutató magánintézet székhelye. A bíróság felépítéséhez szükséges másfél millió dollárt a szegény skótból amerikai acélmágnássá lett Andrew Carnegie biztosította, akit élete vége felé egyre jobban foglalkoztatta a nemzetek közötti béke kérdése. A nyertes, neoreneszánsz stílusban készített terv a francia Louis M. Cordonnier munkája. Érdekesség, hogy az épületet rengeteg nemzet ajándéka gazdagítja azon országok közül, akik részt vettek az 1907-es második hágai békekonferencián. Az ajtók Belgium ajándékai, a márvány Olaszországból érkezett, a szökőkút Dániából, a toronyóra Svájcból, a perzsaszőnyegek pedig Iránból.

emblematikus_epuletek03.jpg

Otto Wagner terve:

emblematikus_epuletek04.jpg

Franz Heinrich Schwechten terve:

emblematikus_epuletek05.jpg

Hendrik Petrus Berlage terve:

emblematikus_epuletek06.jpg

Országház, Budapest

Érintettségünk okán kicsit bővebben mutatjuk be a Parlamentre kiírt pályázat elutasított terveit. Már 1830-ban felmerült az önálló magyar országház megépítésének igénye, fel is kérték Pollack Mihályt a terv kidolgozására. A Pollack-féle verziót azonban 1843-ban a magas építési költségek miatt elvetették, és 1844-ben pályázatot írtak ki a parlament épületére, amely a mai Erzsébet téren kapott volna helyet. A szabadságharc után egy ideig feledésbe merült a kérdés, majd a kiegyezést követően, 1882-ben újabb pályázatot jelentettek meg a mai Kossuth téren felépítendő országházról. A számos színvonalas pályamű közül Steindl Imre neogótikus terveit választotta ki a bizottság 1883-ban. A tervek némi módosítása után az építkezés 1885-ben kezdődött el, és 1904-ben adták át a parlament épületét.

emblematikus_epuletek17.jpg

Pollack Mihály terve (1830):

emblematikus_epuletek07.jpg

Van der Nüll és Sicardsburg terve (1844):

emblematikus_epuletek08.jpg

Wilhelm Stier terve (1844):

emblematikus_epuletek09.jpg

Hauszmann Alajos terve (1882):

emblematikus_epuletek10.jpg

Schikendancz Albert és Freund Vilmos terve (1882):

emblematikus_epuletek11.jpg

Otto Wagner terve (1882):

emblematikus_epuletek12.jpg

Ferdinand Fellner és Hermann Helmer terve (1882):

emblematikus_epuletek13.jpg

Gerster Kálmán terve (1882):

emblematikus_epuletek14.jpg

Palóczi Antal terve (1882):

emblematikus_epuletek15.jpg

Steindl Imre nyertes terve (1882):

emblematikus_epuletek16.jpg

A londoni Eiffel-torony

Végül egy soha meg nem valósult építményt is bemutatunk. Párizs példáján fellelkesülve (irigykedve?) Londonban is elhatározták, hogy egy hasonlóan ikonikus tornyot építtetnek. Már az Eiffel-torony megépülésének évében, 1889-ben kiírtak egy pályázatot, ahova 68 terv érkezett. Jellemző, hogy ezek mindegyike az Eiffel-toronynál magasabb épülettel tervezett. A győztes pályaművet el is kezdték felépíteni a Wembley parkban, ám anyagi okok miatt 1894-ben félbemaradt az építkezés. Végül 1907-ben elbontották az addig elkészült vázat, és a helyére az angol nemzeti sportpályát, a Wembley Stadiont építették meg 1923-ra. 

emblematikus_epuletek18.jpg

emblematikus_epuletek19.jpg



Képek forrása: Reichstag(1); Reichstag(2); hágai Béke Palota(1); hágai Béke Palota(2); Parlament(1); Parlament(2); Parlament(3); Parlament(4); londoni Eiffel-torony(1); londoni Eiffel-torony(2)

 ---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

 

1 Vissza

landmark_cov.jpgVannak olyan ikonikus építmények, amikről szinte el sem tudjuk képzelni, hogy másképp is kinézhetnének. Létezhet-e Párizs az Eiffel-torony nélkül? Milyen lenne London a Tower Bridge helyén egy másik híddal, vagy ha Nelson admirális szobra nem oszlopon, hanem földgömbön állna? Sorozatunk első részében többek közt ezeket a meg nem valósult terveket nézzük át.

Sok emblematikus európai épület mai formája pályázatra beadott terv alapján keletkezett – és sokszor nem sokon múlt, hogy melyik tervező elképzelései alapján valósult meg végül. Nem annyira modern dolog ez – már i.e. 448-ban is így választották ki Athén ikonját, az Akropoliszt, vagy 1419-ben a Firenzei dómot.

Képes összeállításunkban a tervezőpályázatokon vesztes, esetleg korábbi, de soha meg nem valósuló tervekből mutatunk be jó néhányat – így képet kaphatunk arról, hogy hogyan is nézhetnének ki ezek az épületek, ha egy másik elképzelést választanak ki a döntéshozók.

Eiffel-torony (Világkiállítás-torony), Párizs

Az 1889-es világkiállítás nagymértékben meghatározza Párizs ma ismert kinézetét. Legjellegzetesebb példa erre a világ egyik legikonikusabb, legtöbbet fényképezett, mindenki által ismert épülete, az Eiffel-torony. Azonban a hatalmas építmény másképp is kinézhetett volna. 1886-ban hirdették meg a lehetőséget egy közel 300 méter magas torony megépítésére, amely az ipari fejlődést hivatott szimbolizálni. A lehetőségre több száz pályaművet adtak be – köztük például Jules Bourdais, aki egy konzervatív kinézetű világítótornyot tervezett, amelynek a fényénél még kilométerekkel odébb is tudtak volna esténként olvasni a párizsiak. Történetesen a budapesti Nyugati pályaudvart is megtervező francia mérnöknek, Gustave Eiffelnek kollégájával, Maurice Koechlinnel közösen már két évvel korábbról voltak tervei a toronyra, így sikerrel pályázott a kiírásra – amely talán nem véletlenül illeszkedett ilyen egyértelműen a győztes pályaműhöz.  A torony végül közel két év alatt, a Világkiállításra készült el, és 300 (antennával együtt 305, majd 2000 óta 324) méteres magasságával 1931-ig a világ legmagasabb épületének számított.

landmark1.jpg

landmark16.png


Diadalív, Párizs

Ma már elképzelhetetlen, de akár egy hatalmas elefánt is kerülhetett volna a Champs-Élysées végére, az Arc de Triomphe helyére. Bár akkor még nem győzelmi emlékműnek szánták, mindenképp kicsit furcsa Charles Ribart terve, a belül háromemeletes, hatalmas báltermeket is tartalmazó, az ormányából szökőkutat működtető elefánt – így gondolták ezt a döntéshozók is, amikor elutasították az egzotikus tervet 1758-ban. Helyére a Napóleon és a francia hadsereg dicsőségét megörökítő, 50 méter magas Diadalív 1806 és 1836 között épült fel az Étoile (mai Charles de Gaulle) téren.

landmark3.jpg

landmark4.png


Tower Bridge, London

A Temze felett átívelő hídra kiírt pályázatra Sir Horace Jones, a későbbi megvalósító eleinte egy másik elgondolású projekttel pályázott 1878-ban. A korábbi terveken (első kép) ugyan a jellegzetes, gótikus stílusú, középkori várra hasonlító pillérek a végső változathoz hasonlóak, de a kék-fehér acélsodronyok helyett félköríves dizájnt tervezett a hídnak. Ezzel egészen másképp nézne ki a mára jól megszokott építmény. De érdemes megnézni F. J. Palmer „lyukas”, Frederick Barnett kettéágazó, vagy Sir Joseph Bazalgette leginkább vasúti hídra hasonlító tervét is (sorrendben a képeken). Végül Sir Horace Jones módosított a tervein, ezzel az 1886 és 1894 között megépült híd a mai formáját nyerte el, és vált London egyik legmeghatározóbb városképi elemévé.

landmark5.jpg

landmark6.jpg

landmark7.png

landmark8.png

landmark9.png


Nelson admirális szobra, Trafalgar Square, London

Kevésen múlott, hogy Horatio Nelson szobrát nem egy földgömbön láthatjuk a Trafalgar téren. Az emlékművet az admirális és az általa győzelemre vitt 1805-ös trafalgari tengeri ütközet tiszteletére állították. Az 1840-ben kiírt pályázatra érkezett például John Goldicutt építész terve, aki Nelsont egy glóbuszra állította volna, és körülötte emberek és angyalok és egyéb figurák tucatjait helyezte volna el. Végül nem ő nyert, hanem Sir Edwin Landseer, aki jóval puritánabb, ám a hadvezér jelentőségét szintén kiemelő, oszlopos emlékművet épített a Trafalgar Square-re 1840 és 1843 között. Az építményt azóta háromszor újították fel.

landmark10.jpg

landmark11.jpg


Városháza, Stockholm

Stockholm városházának jellegzetes, nyolcmillió vörös téglából álló épületét felvázoló tervét szintén pályázat útján választották ki. 1907-ben döntött úgy a városvezetés, hogy új városházát építtet. A benyújtott munkák közül első körben többek között Ragnar Östberg és Carl Westerman terveit választották ki. Sajátságos módon zajlott a végső változat kialakítása: bár Östberg nyerte el a munkát, Westman egyes megoldásait átvette, míg Westman a stockholmi bíróság épületét tervezhette meg. A városháza 1911 és 1923 között épült fel.

landmark12.jpg

landmark13.jpg

landmark14.jpg


Hamarosan újabb poszttal jelentkezünk, amelyben többek közt részletesen bemutatjuk a budapesti Országház meg nem valósult terveit is.


Képek forrása: Eiffel-torony 1; Eiffel-torony 2; Diadalív 1; Elefántos Diadalív; Képek a Tower Bridge-ről; Nelson admirális szobra (RIBA collections); a mai stockholmi városháza; variációk a stockholmi városházára

---

Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi
 bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

cimke.jpg13 évvel a csatlakozással az EU mindennapjaink részévé vált. A legtöbbször észre sem vesszük, mi mindent köszönhetünk az uniós előírások következtében bevezetett változtatásoknak – annak, hogy mi is a közösség tagjai vagyunk. A rengeteg uniós támogatás, mobilitási program, a roamingdíjak megszűnése vagy a fapados légitársaságok elterjedése mellett többek között azért is rengeteget tett az EU, hogy megfelelő tájékoztatást kapjunk az élelmiszerek vásárlásánál. Még egy érv az EU mellett.

Nincs zsákbamacska – az összetevők egyértelmű jelölése

cimke.PNGAkár allergiás valaki, akár diétázni szeretne, akár a mesterséges, esetlegesen káros összetevőket szeretné kiszűrni, nagyon fontos, hogy vásárlásnál tisztában legyen azzal, mit rakott a kosarába. Az egészségtudatos táplálkozáshoz lehetővé kellett tennie az EU-nak, hogy a piacán forgalmazott élelmiszerekből tájékozottan válasszanak. Ezt az EU 2013 decembere óta szigorú címkézési előírásokkal biztosítja. Minden terméknél jelezni kell, hogy tartalmazza-e a 14 legfontosabb allergén anyag valamelyikét (pl. glutént, tejet, dióféléket, földimogyorót, tojást, zellert, halakat, szóját). Mindezt vizuálisan jól elkülönülő módon kell megtenni. Az allergiások szempontjából fontos szabály, hogy a csomagolatlan élelmiszerek esetében – például az éttermekben – is tájékoztatást kell adni valamilyen formában az allergénekről.

Emellett az EU-ban minden csomagolt élelmiszeren egységes táblázat használatával kell megadni, hogy a termék milyen tápanyagokat tartalmaz. Ehhez 100 grammra / 100 milliliterre vetítve fel kell tüntetni legalább az élelmiszer energiatartalmát, továbbá a zsír, a telített zsírsav, a szénhidrát, a cukor, a fehérje és a só mennyiségét. Mindezek mellett az EU számos további tápanyag nem kötelező feltüntetését javasolja (pl. egyszeresen /  többszörösen telítetlen zsírsavak; cukrok / poliolok / keményítő; rostok; vitaminok) – ezen pluszinformációk feltüntetéséről a forgalmazó dönt.

A közelmúlt állati járványai miatt a marhahús, valamint a friss sertés-, bárány-, kecske- vagy baromfihús esetében a származási helyet is meg kell nevezni.

A szabályozás emellett előírja a minimális betűméretet, vagyis biztosítja az olvashatóságot is – a fogyasztók ugyanis korábban sokszor képtelenek voltak elolvasni a kötelezően feltüntetett információkat.

Tilos megtévesztő hirdetéseket készíteni

Szigorú szabályok vonatkoznak az egészséggel összefüggő állításokat tartalmazó reklámokra is. Ha a gyártó feltünteti termékén a „zsírszegény” kifejezést, akkor az 100 grammra vetítve valóban legfeljebb 3 gramm zsírt tartalmazhat. A címkén azt is meg kell adni, ha az élelmiszerben genetikailag módosított összetevő van. Ez vonatkozik például a genetikailag módosított növényekből készült növényi olajokra. Ez lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy eldöntse, szeretne-e ilyen élelmiszert vásárolni.

Egységes minőség- és eredetjelzések

cimke3.jpgTájékozódásunkat az EU különböző védjegyei, elismerési rendszerei is segítik – például a különleges termékek eredetiségét igazoló uniós oltalom, amelyben egységes jelöléssel védik és népszerűsítik a termékeket. A rendszer célja, hogy a valóban különleges módon készülő vagy valamilyen földrajzi helyhez köthető hagyományos termékeket megvédje a hasonló, de nem minden szempontból eredeti termékektől (és a fogyasztókat a becsapástól; lásd Tocai / Tokay vs. Tokaji ügy). Hasonló „biztonsági garanciát” jelent a CE-jelölés és a bioélelmiszerek ökológiai tanúsítványa.

Biztonságos élelmiszerek – folyamatos riadókészültség

Ha az Unióban egészségre ártalmas élelmiszer kerül a piacra – például szalmonellával fertőzött hús vagy higannyal szennyezett hal –,az uniós élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF) segítségével erről mindenki azonnal értesülhet. A rendszeren keresztül bármely tagállam a termékre vonatkozó figyelmeztetést adhat ki a többi tagállam számára, az egész EU-ban gyorsan ismertté válik a kockázat, és a hatóságok intézkedni tudnak. Ezután az élelmiszert kivonják a piacról és megsemmisítik, a külföldi élelmiszert pedig visszaküldik a származási országba.

Képek forrása: pexels.com; elelmiszer.hu

A cimkés illusztrációt az Élelmiszer Online vonatkozó anyagából vettük át.

---
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünket, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

0 Vissza

3402-oksanen1-jpg.jpgEbben a sorozatunkban egy-egy adott ország öt legfontosabb / legjobb / mindenképpen elolvasásra érdemes könyvét mutatjuk be. A kezdeményezés szándékosan provokatív, hiszen az öt „legjobb” könyv mindenkinek mást és mást jelent, aki ismeri egy-egy ország irodalmát – ha egyáltalán meg tudja határozni, melyek szerinte a legjobbak.Célunk egy olyan „must read” lista összeállítása az adott ország szerzőinek könyveiből, amelyek elolvasása közelebb viszi az olvasót az adott ország kultúrájának és embereinek megismeréséhez, amelyek sokat mondanak az ország lakóiról, történelméről. Minden ilyen lista vitatható természetesen, de ez is a célja – vitassátok, egészítsétek ki saját ötleteitekkel, kedvenceitekkel, ajánljatok további könyveket!

A mostani lista alapja Finnország hivatalos országimázs oldala, a finn külügyminisztérium által működtetett Finland.fi felmérésén alapszik, ahol olvasóikat kérdezték kedvenc könyveikről. Íme a top öt:

#1: Tove Jansson: Mesék Múminvölgyből / Varázskalap a Múminvölgyben (Trollkarlens hatt, 1948)

finn1.jpgA finnországi svéd kisebbséghez tartozó Tove Jansson történetei, könyvei, képregényei és rajzai a finn (pop)kultúra kihagyhatatlan részét képezik. Történeteinek központi karakterei a Múminok, kinézetre vízilóhoz hasonló kis trollok, akik Múminvölgyben élnek, ahol barátaikkal és vendégekkel a legőrültebb kalandokat élik át. A múminok meséi többrétegűek, a gyerekek mellett felnőtteknek élvezetes olvasmányt jelentenek. Jansson könyveit több mint negyven nyelvre fordították le, sokmillió példányban keltek el világszerte. Mivel Jansson anyanyelve a svéd volt, örökségét éppúgy magáénak tekinti Svédország, mint a finnek. Történeteiből készült rajzfilmsorozat japán-finn koprodukcióban, nagyfilm, színdarab, sőt Ilkka Kuusisto zeneszerző 1974-ben operát is írt a múminokról. A Turku melletti Naantali szigetén pedig egy teljes élménypark várja a Múmin-rajongókat, ahol festői környezetben felépítették Múminvölgyet.

Egy rajongó szavaival: „Tove fantáziavilága, Tove meséi, Tove képei, minden, ami tőle származik, lenyűgöz. A történetein sokszor elgondolkodom, hogy valóban gyerekeknek írta-e, és nem csupán saját magának. A lények, amiket kitalált, mind-mind hasonlítanak egy-egy embertípusra, de összességében az emberre csak az ember és a böngészek. A többi lényében van valami álomszerű vadság, valami állati naivság. A képei egyszerűek, de tökéletesek.”

#2: Elias Lönnrot: Kalevala (Kalevala, 1849)

finn2.jpgEgy finn válogatásból kihagyhatatlan a Kalevala, a nemzeti eposz, amely a finn öntudat egyik alapeleme. A Kalevala tulajdonképpen a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű epikus énekeinek láncolata, amelyet Elias Lönnrot gyűjtött és állított össze az északkeleti Kainuuban töltött látogatása során. Első alkalommal 1835-ben jelent meg a „Régi-Kalevala”, amelynek nemzetközi sikere „kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából”, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez. Az eredeti eposzba további dalokat épített be más finn területek énekeivel, így készült el a végleges – ma is ismert – változat 1849-ben, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala.

A történet maga a Kaleva-nemzetség helykereséséről, harcairól, életformájának megtalálásáról szól, központi karaktere a dalos Väinämöinen. A történetben – amely a világ teremtésével kezdődik és a kereszténység finnországi térhódításával zárul – Kalevala (Kaleva földje, azaz Finnország) és Pohjola küzd egymással. Egy métatója szerint: „csodálatos öröksége a finn hitvilágnak, hagyományoknak és a népköltészetnek. Egyszerűen élvezet volt olvasni, megelevenedtek előttem a tündérek, a boszorkányok, a sámánok és a tengeri csaták.”



#3: Mika Waltari: Szinuhe (Sinuhe, egyptiläinen; 1945)

finn3.jpgFinnország nemzetközileg egyik legismertebb írója Mika Waltari, aki verseket, drámákat, hangjátékot, pamfletet, detektívregényeket is írt, de legismertebbek történelmi nagyregényei, azok közül is az ókori Egyiptomba kalauzoló Szinuhe.

A könyvben Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének fordulatos történetét. Képet fest az ókori nagyvárosok – Théba, Babilon, Kréta – életéről, mondanivalója nemcsak az ókori birodalomban, de a könyv írásakor, a második világháború idejében is érvényes. „Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor világában, látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére születésétől fogva súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és keserű tapasztalatai után még magányosabb lesz. A végső kétségbeeséstől azonban megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt ahhoz, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.”

Egy méltató szavaival: Fogság ez a regény – akár a Spiró Györgyé. A magány fogsága, a csillagokban megírt sors fogsága, a tehetetlenség érzéséé. Ugyanúgy fejlődésregény, kalandregény és nagy ívű történelmi regény. Ugyanolyan időgép, mint amaz, elbeszélője azt az érzést kelti, hogy itt és most, illetve a közelmúlt eseményeinek tanúja nemcsak ő maga, hanem az olvasó is. És ugyanúgy nemcsak víztükör ez a regény – nemcsak az ókori világ felelevenítése, hanem több annál. A szerző nagyon jó érzékkel megtalálja azt a pontot a történelem folyamában, melynek saját kora kérdéseit teheti fel.

(A könyv a Magyar Elektronikus Könyvtárból ingyenesen letölthető.)

#4: Sofi Oksanen: Tisztogatás (Puhdistus; 2008)

finn4.jpgAz 1977-es születésű, finn-észt származású Sofi Oksanen nevét 2003-ban ismerte meg a kortárs irodalmat kedvelő nemzetközi közönség, amikor megjelent Sztálin tehenei című regénye, amely egy észt család női ágának történetét meséli el egészen az ezredfordulóig. 2008-as könyve, a Tisztogatás szintén több női generáció történetét mutatja be a szovjet megszállás alatt. A történet egyszerre beszél a nők elleni erőszakról, a második világháborút követő szovjet megszállás traumájáról, és foglalkozik a kommunista országok feldolgozatlan múltjával.

„A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. Ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak…” „Családregény. Történelmi regény. Regény az erőszakról. Lélektani regény. Krimi. Egyik sem. Egyszerre mindegyik.”

A könyv nemzetközi elismertség mellett számos irodalmi díjat hozott Oksanennek, akit 2014-ben mi is vendégül láthattunk a nemzetközi írótalálkozón.

#5: Arto Paasilinna: A nyúl éve (Jäniksen vuosi, 1975)

finn5.jpgA ​mai finn irodalom jellegzetesen gunyoros-kritikus hangját, a szatirikus kispróza és regény műfajait műveli Arto Paasilinna, akit a társadalmi ellentmondásokat vizsgáló új, fiatal nemzedékbe sorolhatunk. A történet egészen egyszerű, hétköznapi szituációval kezdődik, majd egyre hihetetlenebb, de majdnem mindig mégis életszerűnek tűnő kalandok során végigutazzuk Észak-Finnországot és eljutunk a főhőssel egy lehetetlenül szürreális végkifejlethez „A nyúl éve – friss, üdítő olvasmány egy ember egy évéről, amelynek kezdetén revelációként éri egy nyúllal való találkozás, amely a jövőben meghatározza sorsát, s városi patkányból normális, természetben szívesen élő lénnyé válik.” „A nyúl éve nemcsak írói ötletekkel, a cselekmény fordulataival mulattatja az olvasót, hanem figurák, típusok, magatartások pontos megfigyeléseivel is szolgál.”

A könyvet több nyelvre lefordították, a belőle készült filmet a magyar televízió is bemutatta.

A könyvek leírásához és értékeléséhez a Moly.hu alatti bemutatásokat és jellemzéseket használtuk.

Képek forrása: Moly.hu; borítóképen Sofi Oksanen, Finnland.fi


-----
Az Európa Pont az Európai Bizottság információs és kulturális központja a budapesti Millenáris Parkban. Az európai kultúra házaként tájékoztat, szórakoztat, közösségi térként beszélgetéseknek ad teret, embereket hoz össze európai témákhoz és kultúrákhoz kapcsolódóan.

Olvasd el többi bejegyzésünk, iratkozz fel hírlevelünkre, kövess minket a Facebookon és gyere el ingyenes programjainkra!

1 Vissza