„Több router kell, hogy az egész házamban legyen wifi…” „…utálom, mikor a bőrülésemben nem működik a fűtés…” „utálom, mikor a telefontöltőmet a másik emeleten felejtem” – első világbéli problémák, amelyek banalitására jól rávilágít, ha ezeket egy harmadik világban élő fiatal mondja, akinek talán a tiszta ivóvíz, a rendszeres és elégséges vacsora sem mindennapi, ahogy a Water is Life zseniális spotjában láthatjátok. Viszonylagos jólétünkben könnyű megfeledkezni arról a sok millió elesettről, akiknek valóban problémát jelent a napi megélhetés, egész egyszerűen csak azért, mert a világ hátrányosabb területére születtek.

Míg Európa nagy részében vízkereszttel (január 6.) lezáródott a karácsonyi időszak, addig a görögkeleti országokban az ünnep épp akkor kezdődött – mostanra azonban minden EU-s országban véget ért a karácsonyi időszak – bárki is hozta a karácsonyi ajándékokat.

Európa hagyományainak gazdagsága az ilyen ünnepek alkalmával látszik talán a legjobban. Rengeteg hasonló szokással találkozhatunk Európa nagy részén – a karácsonyfa-állítás, az ajándékozás vagy épp a kántálás / regölés mind itthon is jellemző –, ugyanakkor még ennél is több érdekes, helyi, nemzeti szokás kíséri az ünnepeket. Ilyen például az ostya kitüntetett szerepe a lengyeleknél vagy szlovákoknál; a jászol szerénységét idéző hagyományos vacsora a fölre terítve a bolgároknál; a nissék (a Télapó kis manó segítői) csínytevései Dániában; vagy épp a svéd értelemben vett karácsonyi „donaldkacsázás”.

Az uniós ügyek szempontjából a mostani meglehetősen mozgalmas időszak Lettország számára: tavaly 18. tagállamként bevezették az eurót, Riga pedig épphogy lezárta az európai kulturális főváros évadát, januártól már át is vette az olaszoktól a stafétát, és mostantól fél éven át irányítja elnökként a Tanács munkáját.