Ha április, akkor környezetvédelem és irodalom: ebben a hónapban már hagyományosan a zöld témákat járjuk körül a Föld napjához kapcsolódóan, és ilyenkor látjuk vendégül a Nemzetközi Könyvhét keretében a kortárs európai irodalom nagyjait is. Az EU egyik kiemelt célja a klímaváltozás elleni küzdelem. Számos ambiciózus célkitűzéssel rendelkezik ezen a területen. – Mi is bemutatunk jó pár előremutató, környezetbarát ötletet, és azt is, mi vár Európára és a világra, ha nem változtatunk a gondolkodásunkon.

Fehér, európai nőként Fekete-Afrikában vagy Indiában nehéz elkerülni a „fehér ember kulturmissziójának” sztereotípiáit – legutóbbi estünk három vendége számos esetben került olyan választási helyzet elé, mikor el kellett dönteniük: mikor és milyen esetben avatkozhatnak be a segítés szándékával egy adott helyi közösség mindennapjaiba. A kulturális relativizmus és az emberi jogok univerzalizmusa – két sokszor konfliktusba kerülő szemléletmód, ezen ellentét feloldásában néha a vendégeinknek is szerepe volt. Hány arca van a szegénységnek? Vannak általánosan használható fejlesztési minták? Mit jelent az afrikaiaknak a fejlett országok segítsége, és hogyan kezelik ugyanezt Indiában? Mitől „jó” egy segélyprogram? Ehhez hasonló kérdésekről beszélgetett vendégeivel az est háziasszonya, a fejlesztés európai évének nagykövete, Al Ghaoui Hesna.

Legutóbbi beszélgetésünk három vendégét a sikereken és elismertségen kívül más is összeköti. A sport mindegyikük életében nagy szerepet játszott vagy játszik jelenleg is és mindhárman baleset vagy műhiba következtében lettek mozgásukban korlátozottak, és sikereiket ennek ellenére – vagy épp ennek következtében – érték el. Szekeres Pál, Molnár Marietta Laura és Deák Bill Gyula: legutóbb ők hárman beszélgettek McMenemy Márkkal az Európa Pontban arról, milyen ma Magyarországon mozgássérültként élni, hogyan látják, mennyire befogadó és támogató a mai magyar társadalom és mi adott és ad nekik erőt ahhoz, hogy az extra kihívásokat nap mint nap legyőzzék.

Mit jut eszetekbe elsőre Mons-ról? És másodikra…? A dél-belgiumi vallon város neve hallatán talán kicsit kevesebb a kapcsolódó asszociáció, mint Plzennél, Európa idei másik kulturális fővárosánál. Aki kicsit jobban követi a külpolitikai történéseket, annak talán a helyi NATO-parancsnokság miatt ismerős lehet, a művészettörténetben jártasaknak pedig Vincent van Gogh életrajzából ugorhat be a város neve. A többségnek viszont valószínűleg rengeteg újdonságot és érdekességet tartogat az idei belga kulturális főváros.

Tudtátok, hogy az Európai Unióban mára egyetlen olyan ország maradt, ahol a világ legnépszerűbb közösségi oldala, a Facebook nem nyomta le a helyi közösségi hálót? Ez az ország Lettország, az oldal pedig a Draugiem („barátok”). Míg pár éve még a legtöbb európai országnak megvolt a maga egyeduralkodó közösségi oldala – ami nekünk a WiW (vagy később iWiW) volt, az például a lengyeleknek a Nasa Klasza, a németeknek a StudiVZ, a hollandoknak a Hyves.nl –, mára ezek vagy teljesen eltűntek, vagy jelentéktelenné váltak a Zuckerberg-galaxis folyamatos tágulásának következtében.

A repülőjáratok elemzésével foglalkozó OAG nemrégiben ismertette a világ „legpontosabb” légitársaságainak és reptereinek listáját. A szervezet közel 900 – köztük 113 fapados – légitársaság adatait monitorozza folyamatosan, a mostani ranglista összesen körülbelül 43,5 millió repülési adat alapján állt össze. Talán meglepő, de a légitársaságok összesített világranglistáját európai repülőterek dominálják, a lista első húsz helyezettje közül 13 európai székhelyű. A világ legpontosabb légitársasága tavaly a rigai székhelyű airBaltic volt: a járatok 94,9 százaléka indult és érkezett a menetrend szerint időhöz képest legfeljebb 15 perces eltéréssel. Az összetett listán különösen jól szerepelt még az osztrák (Austrian Airlines) és a spanyol (Iberia) nemzeti légitársaság, valamint több északi vállalat (Norwegian Air Shuttle, SAS, Finnair).

Az európai statisztikai hivatal (Eurostat) frissen publikált felmérése szerint továbbra is jelentős egyenlőtlenséggel szembesülnek a nők munkájuk során az unió országaiban. A nemek közötti bérszakadék 16,4 százalékon áll, azaz a férfiak átlagos órabére Európa-szerte ilyen mértékben haladja meg a nők fizetését. Sajnos ez az adat évek óta nem változik, sőt, például Magyarországon (ahol a férfiak órabére 18,4 százalékkal haladja meg a nők átlagát) ez az arány az utóbbi években még romlott is. Uniós szinten nagy az egyetértés abban, hogy a tagállamoknak sokat kell még tenniük a valódi esélyegyelőség megteremtéséhez, hogy a nők helyzete javuljon.

Nemcsak a bérezés tekintetében, de az élet számos területén kell extra kihívásokkal szembenézniük a nőknek: a nők általában felülreprezentáltak olyan területeken, ahol alacsonyabb az átlagfizetés, és jóval kisebb számban jutnak el vezető pozíciókig – mind gazdasági területen, a nagyvállalatok vezető pozícióját tekintve, mind a nagypolitika területén. Mindez igaz annak ellenére, hogy a nőknek gyakran magasabb a végzettségük vagy szakképesítésük, mint a férfiaknak és az egyetemet sikerrel befejezők között is közel 60%-os a nők aránya.