Megdöbbentő adat: 2012-ben Magyarország lakosságának mintegy 11%-a, közel 1,16 millióan kaptak uniós támogatásból finanszírozott élelmiszersegélyt. Egy másik: a legfrissebb adatok szerint az EU lakosságának jelenleg negyede (!), közel 125 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, vagy van kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának. Plusz ez az arány az utóbbi években sajnos növekedett.
Három, egymástól nem független tény, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni az uniós politikák alakításánál sem. Az európai lakosság nagyon nagy része van kitéve a tartós elszegényedés veszélyének, és köztük rengeteg a (szegény családba született) gyerek. Sok családnak az alapvető élelmiszerek megvétele is gondot jelent. A jelenséget a gazdasági válság csak tetézte, és – bár az EU határozott céljaként határozza meg a közösségben a szegénység csökkentését, és azt számtalan programmal igyekszik támogatni – a szegénység visszaszorítása mélyreható intézkedéseket igényel, amelyek nem éreztetik hatásukat egyik napról a másikra. Éppen ezért valamilyen formában gondoskodni kell a legelesettebbekről; ezt szolgálja a kifutóban lévő EU-s élelmiszersegély-program, valamint utódja, a kibővített formában megvalósuló, hamarosan induló, A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD).
Az élelmiszersegély-program 1987-ben indult a közös agrárpolitika (KAP) keretein belül; első körben a KAP rendszerében keletkező agrárintervenciós készletek egy részének karitatív célokra történő felhasználásával. A program magyarországi 2006-os indulása óta összesen 90,3 millió kilogramm élelmiszert kapott a több mint egymillió rászoruló 23,9 milliárd forint értékben, amellyel az EU Élelmiszersegély program mára a legnagyobb magyarországi élelmiszersegély programmá fejlődött.
A csomagban lévő termékeknek több szempontnak kell megfelelniük: fontos a hűtés nélküli eltarthatóság, a minél hosszabb szavatossági idő, a széles körű felhasználhatóság, hogy alapélelmiszer legyen és nem utolsósorban a megfelelő élvezeti érték. Jellemzően alapvető, tartós élelmiszerek, mint a tészta, liszt, kristálycukor, konzerv, UHT tej vagy vitaminkészítmények kerülnek a csomagokba. Az élelmiszersegély kiosztásában szigorú kritériumrendszer alapján, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal megbízásából négy segélyszervezet, a Gyermekétkeztetési Alapítvány, a Katolikus Karitász, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, valamint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet segédkezik. Az élelmiszerek kiosztását szorosan együttműködve a települési önkormányzatokkal, illetve saját helyi tagszervezeteikkel végzik a szervezetek. Hogy pontosan ki részesülhet ezek élelmiszersegélyben, azt a tagállamok saját hatáskörben definiálják – vannak közöttük munkanélküliek, idősek, fogyatékosak, hajléktalanok, de nagycsaládok és egyedülálló szülők is.
A 2013-as program meghosszabbításaként 2014-ben is osztottak még segélycsomagokat: csak idén 5,17 millió kilogramm élelmiszert vehetett át 885 ezer rászoruló 1740 településen. A program az új költségvetési periódusban megújul, és kibővült formában (nagyobb, összesen 3,8 milliárd eurós hétéves kerettel) és nem csak élelmiszerek eljuttatásával folytatódik. A részint a korábbi program helyére lépő, A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) alapvetően továbbra is a nem pénzügyi, hanem természetbeni vagy más jellegű segítséget biztosít a leginkább rászoruló társadalmi csoportok számára. Az élelmiszerek mellett ruhaneműket és személyes használatra szolgáló alapvető létfenntartási cikkeket (cipőt, szappant, sampont stb.) is kaphatnak majd a rászorulók. Az új program nemzeti beindulásához minden tagállamnak el kell fogadni az ehhez kapcsolódó operatív programot (Magyarországon ez a program a RSZTOP), amely alapján – egyébként a korábbiakhoz hasonló módon – folytatódhat a leginkább elesett rétegek támogatása. Magyarország a következő hét évben összesen 83,3 millió eurós (megközelítőleg 25 milliárd forint) kerettel rendelkezik majd.
Az unió élelmiszersegély-programjáról beszélgetünk október 17-én este 19 órától, a kiosztásban résztvevő szervezetek képviselőivel, a beszélgetés után a Muzsikás együttes koncertezik nálunk.
Illusztrációk: Magyar Élelmiszerbank Egyesület
„A szabadság mindig egy nemzedékre van a kihalástól. Nem adjuk át vérünkben a gyermekeinknek. Harcolni kell érte, meg kell védeni, majd továbbadni nekik, hogy ugyanezt tegyék.” (Ronald Reagan)
„Az NDK volt az egyetlen hely, ahol egy magyar Wessie-nek érezhette magát. Az egész rossz viccnek tűnt az egyenruhákkal, a rendszer által kitermelt olyan termékekkel, mint a Trabant, a Hitler-szalonna vagy a műméz. Hihetetlen élmény volt látni ezeket, és elképesztő eufórikus és letaglózó érzés volt mindenkinek, aki megtapasztalta közelről a fal leomlását" – emlékezett vissza az 1989-es eseményekre vendégünk, Ungváry Krisztián történész. A berlini fal leomlásának és Németország és Európa újraegyesítésének negyedévszázados évfordulójához kapcsolódóan vele, és Rajcsányi Gellérttel, a Mandiner főszerkesztő-helyettesével McMenemy Márk beszélgetett a 25 évvel ezelőtt történtekről október 10-én, az Európa Pontban.
Mi, európaiak méltán lehetünk büszkék kreativitásunkra. Találmányaink évszázadok óta meghatározzák mindennapjainkat Európán belül és azon kívül is. A mai, multipoláris gazdasági rendszerben az innovációban élen járó amerikai és távol-keleti országok mellett továbbra is számos újító ötlet jön Európából. Az európai géniusz ma is aktív, ezt ünnepeltük nemrégiben mi is, a Kutatók éjszakáján; de ezt mutatja például az is, hogy a nemrégiben kiosztott természettudományos Nobel-díjasok között idén is több európai kutatót ismertek el. Többek között az aradi születésű román-német Stefan W. Hellt a mikroszkópiát forradalmasító felfedezéséért, vagy a norvég May-Britt Mosert és Edvard I. Mosert, akik az „agy GPS-ének” vizsgálatáért kapták az elismerést.
Ehhez kapcsolódóan megpróbáltuk összegyűjteni az uniós országok egy-egy jelentős (talán legjelentősebbnek tekintett, leginkább közismert) felfedezését vagy találmányát. Mint kiderült, ezzel elég nagy fába vágtuk a fejszénket – nem volt egyszerű dolgunk például azért, mert természetesen egy 400 ezer főt számláló ország nem termelhet ki annyi innovációt, mint mondjuk egy 80 milliós.
Abból a szempontból sem volt egyszerű dolgunk sok esetben, hogy megállapítsuk, pontosan melyik országhoz (illetve melyik ország állampolgárához) köthető egy-egy találmány. Ez nehezíti Európa multikulturális jellege (sokszor valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozó alkotó találmányáról beszélünk), illetve Európa változó határai is. Emellett számos olyan esettel találkoztunk, amelyben egy-egy találmányt magáénak vall több ország. Például a számítógépet tekinthetjük az angol Charles Babbage, a bolgár John Vincent Atanasoff találmányának, de abból a szempontból, hogy működési alapjait Neumann János alapozta meg, sokan magyarként is gondolnak rá. Ugyanígy a légzsákot, a tengeralattjárót, a fénymásolót is magának vallja több nemzet szülöttje, de a magyar érdekeltséggel rendelkező helikopternél is nehéz igazságot tenni (van rá francia, dán, és magyar – Asbóth Oszkár – jelentkező is.) Mi abból indultunk ki, hogy mely ország vallja magáénak egy-egy alkotó találmányát, amely minimálisan azt jelenti, hogy a találmány ma ismert formájának kialakulásában jelentős szerepe volt valamelyik európai nemzet fiának. A találmányok effajta „nemzeti kisajátítása” persze vitatható sok esetben, de sajnos nincs olyan egyértelmű rendszer, amely eldöntené a találmányok „nemzeti hovatartozását”. (Adódna persze a szabadalmi levédettség kérdése – de az ókori görögök, vagy Leonardo a rengeteg találmányával még nem igazán járult efféle hatóságokhoz).
Ennyi felvezetés után itt tehát a mi listánk, reméljük, sok érdekességet találtok rajta! A lista egyes elemei persze a fent ismertetett okok miatt vitathatók vagy kiegészíthetők: örömmel fogadjuk javaslataitokat esetleg más, jelentősebb találmányokra országonként. (Néhány innovációhoz kisebb magyarázatot is fűztünk, további információt az egyes találmányokról a táblázatban szerepeltetett hivatkozásokra kattintva olvashattok.)
A kép kattintásra megnő!
Ország |
Találmány / felfedezés |
---|---|
Ausztria |
vércsoportok, Karl Landsteiner (Nobel-díj), 1901 |
Belgium |
bakelit, az első műanyag, Leo Baekeland, 1906 |
Bulgária |
fénymásolóhoz szükséges folyamat, „fotoelektrét”, Georgi Nadjakov*
*A bolgár fizikus, Georgi Nadjakov fedezte fel többek között azt a fotoelektormos jelenséget („fotoelektrét”), amely elven a modern fénymásolók is működnek (amely szintén felhasználta a magyar Selényi Pál felfedezéseit, de a fénymásolót végül is az amerikai Chester F. Carlson szabadalmaztatta 1938-ban). |
Ciprus
|
Parfüm– i.e. 2000 körül*
*Bár a parfümkészítés valószínűleg Egyiptomból származik, és a rómaiak, a perzsák és az arab kultúrák is használták, a ma ismert legrégebbi parfümöket Ciprus szigetén találták, a 2000-es évek elején, egy Pyrgos városhoz közeli feltáráson. |
Cseh Köztársaság |
kockacukor, Jakub Kryštof Rad (svájci születésű cseh vállalkozó), 1843 |
Dánia |
az atom szerkezete, Niels Bohr, 1913 (Nobel-díj: 1922) |
Egyesült Királyság |
telefon, Alexander Graham Bell, 1876 |
Észtország
|
Skype, Ahti Heinla and Priit Kasesalu szoftverfejlesztők (a svéd Niklas Zennström és a dán Janus Friis, valamint Jaan Tallinn és Toivo Annus szintén a Skype alapítói), 2003 |
Finnország |
szauna, finn találmány, 1112
Bár a világ sok táján használtak már évszázadokkal ezelőtt hasonló építményeket, a szaunát alapvetően finn találmánynak tekintik a világ legtöbb táján. Egyes források szerint több mint 2000 éves a szaunázás hagyománya, az első írásos említése 1112-ből származik. |
Franciaország |
mozi / mozgókép, Lumière-fivérek, 1895
1895. december 28-án tartották a Lumière fivérek első nyilvános filmvetítésüket a párizsi Salon Indien du Grand Café közönsége előtt, amivel új korszakot nyitottak a képi ábrázolás történetében. |
Görögország |
színház, görög „találmány”, i.e. 5. század
A színház és a drámák az ókori Görögországban jelentek meg először és onnan terjedtek el a világ minden részére; időszámításuk előtt 5. században, Athén fénykorában volt a legjelentősebb az antik színházi kultúra. |
Hollandia |
EKG, Willem Einthoven, 1903 (Nobel-díj: 1923) |
Horvátország |
nyakkendő, horvát találmány, 17. század
A nyakkendő („kravátli”) innen terjedt el az egész világon. Eredetileg horvát katonák viselték a 17. században, majd francia közvetítéssel jutott el szerte a világba. A nyakkendő szó számos nyelvben utal eredetére (Hrvat / Croat): (horvátul kravata, angolul cravat, franciául cravate, németül Krawatte, olaszul cravatta.) |
Írország |
tengeralattjáró, John Philip Holland, 1897 |
Lengyelország |
Polonium és Rádium, Marie Curie, 1897 |
Lettország |
Walter Zapp (Valters Caps) szubminiatűr kamera (Minox), 1936
Walter Zapp rigai születésű, balti német családból származó feltaláló volt, aki 1936-ban kifejlesztette az első szubminiatűr kamerát. |
Litvánia |
Ritnis sport, litván találmány, 1923
A ritnis gyeplabdához hasonló sport, amely egy litván népi játékból nőtt ki, első szabálykönyve 1923-ból származik. |
Luxemburg |
Henri Tudor, ólom-savas akkumulátor, 1886
A luxemburgi Henri Tudor készítette az első praktikusan gyártható – és használható – ólom-savas akkumulátort 1886-ban, ezt használta Porsche is. |
Magyarország |
golyóstoll, Bíró László, 1935 |
Málta |
laterális gondolkodás, hat gondolkodó kalap, 1985
Edward de Bono – laterális gondolkodás (1967) és a hat gondolkodó kalap (1985): kommunikációs módszer, melynek lényege az ún. párhuzamos gondolkodás – szemben a vitatkozással. |
Németország |
könyvnyomtatás, Johannes Gutenberg, 1450 körül |
Olaszország |
szemüveg, olasz találmány, 12. század körül |
Portugália |
karavella (kereskedelmi vitorláshajó), portugál fejlesztés, 13. század körül |
Románia |
töltőtoll, Petrache Poenaru, 1821 |
Spanyolország |
szkafander, Emilio Herrera Linares, 1935
Emilio Herrera Linares fejlesztette ki az elsőt 1935-ben („escafrandra estratonáutica ”), amelyet az oroszok is mintául használtak későbbi űrruháikhoz |
Svédország |
zipzár, Gideon Sundbäck, 1913 |
Szlovákia |
az ejtőernyő prototípusa, Štefan Banič, 1913, |
Szlovénia |
parfümporlasztó, Peter Florjančič, 1947 |