A 2008-ban kitört válság az európai országok legtöbbjében komoly károkat, gazdasági visszaesést eredményezett, emellett párhuzamosan felerősödtek a nacionalista és az EU-t elutasító szólamok, a populizmus, a nemzeti radikalizmus és a szélsőséges nézetek sok országban teret nyertek. A XXI. század elején, amikor az európai országoknak számos komoly kihívásra kell hatásos választ találniuk, érdemes arról elgondolkodnunk, hogy milyen okokra vezethető vissza a szélsőséges nézetek felerősödése, hogy mit adhat ebben a helyzetben az EU. Érdemes megfogalmazni, hogy mit veszíthetnénk, ha nem lennénk tagjai ennek a közösségnek, és hogy valójában mit is jelent az országok, és az egyes emberek számára az Európai Unió.

A közelmúltban több vendégünk is foglalkozott e jelenséggel – például az európai írótalálkozón a kortárs írók, akik mind hitet tettek az integráció mellett. Ahogy Ales Dabeljak szlovén író is fogalmazott: az EU nem tökéletes, de tökéletlen működésénél csak egy dolog lenne rosszabb: ha nem létezne egyáltalán. Ahogy ő is megjegyezte: a gazdasági hasznok mellett számos egyéb tényező motiválta az unió létrehozását, amelyeket a közösség ma is nyújt, amit mi már alapértelmezettnek veszünk, és így nem is értékeljük kellően. Ilyen a béke is – Dabeljak szerint az EU szervezete képes kordában tartani a nacionalista indulatokat és garantálni, hogy tagjai békében élhessenek egymás mellett –, és fontos ezt is látnunk az unió megítélésekor (amely érdemeiért az EU tavaly megkapta Nobel-békedíjat). A nemrégiben nálunk járt Tomáš Sedláček a jelenlegi EU-szkepszis legfontosabb okának az EU-ról folytatott kommunikáció kizárólagosan gazdasági jellegét tartja. Már a csatlakozáskor is szinte csak kizárólag pénzügyi érvek hangoztak el az integráció kapcsán, így nem csoda, hogy a lakosság ilyen szempontból ítéli meg az uniót, amelytől a gazdasági növekedést várja. Ha a gazdasággal gond van, akkor az unióval is gond van – válságban pedig eszerint logikus az EU kritizálása, akár elutasítása. Ezzel magyarázható az is, hogy bármilyen kérdés, vagy összefoglalás az uniós tagság hozadékairól mindig a költségvetési szemléletű „ugye nettó haszonélvezők vagyunk” kérdéssel vagy az arra adható válasszal kezdődik.

Természetesen nagyon fontos tényező ez is, nem lehet azonban kizárólag „haszon-katalógusok” alapján megítélni az EU-t. Ezen mindenképpen túl kellene lépni, de ehhez új európai narratívára van szükség, amely új kontextusba helyezi az EU-t, újradefiniálja az EU szerepét Európában, és amely egyben vitára és aktív részvételre ösztönzi az uniós polgárokat. Felismerték ezt az uniós döntéshozók is, akik hivatalosan felkértek húsz európai közéleti személyiséget, Európában és Európáról gondolkozó tudósokat, művészeket és értelmiségieket, hogy adjanak felütést a vitának. Foglalják össze azt, hogy ők mit gondolnak erről a kérdésről, és fogalmazzák meg, miként értelmezhető a XXI. században az EU, jelentőségét és céljait tekintve. A kulturális bizottság – amelynek Tomáš Sedláček is tagja volt – közös nyilatkozatban fogalmazta meg alapvetéseit, amelyet nemrégiben ismertettek, és az Európáról való gondolkodás, az EU megítélésének fontos adaléka lehet.

A nyilatkozat műfajából is adódóan meglehetősen általános, ugyanakkor fennkölt – mégis jó összefoglalóját adja annak, hogy mely gondolatok és jelenségek mentén érdemes Európát (újra)tárgyalni. A csoport megfogalmazása szerint Európa leginkább életérzésként (vagy lelkiállapotként, eredetiben „state of mind”) írható le, amely többek között a közös kulturális gyökereken, történelmi örökségen, a reneszánsz, a polgárosodás, a modern demokratikus értékek kivívásán és tiszteletén alapszik. A nyilatkozat hangsúlyozza a puszta gazdasági együttműködésen messze túlmutató értékeket és eredményeket, amelyeket Európa magáénak vall. Az európai projekt alapvető része az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásán kívül Európa kulturális értékei is. A gondolkodók hangsúlyozták, hogy az elmúlt száz év három legfontosabb megpróbáltatásaira mindig közös válaszokat találtak az EU tagállamai, és most is e logika mentén kell megoldásokat találni az aktuális kihívásokra. A nyilatkozat szerint Európának, és benne a vezetőknek, értelmiségieknek és az egyes polgároknak egyesülve kell fellépniük annak érdekében, hogy Európa a XXI. században a „fenntartható élet világbajnoka legyen”.

Mindezek nagyon fontos muníciót adnak az EU-ról folytatott vita újraformálásához; mindezen közös értékekkel, érdemekkel, közös történelemmel tisztában kell legyünk ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk arról, mi az EU lényege, és mi az, amit magunkénak tudhatunk az unió tagjaként.

A nyilatkozat nem egy „végtermék”, csak egy kezdési alap; mindemellett természetesen mindenkinek megvan a személyes története is Európáról, az EU-ról; élmények, események, érzések kötnek mindannyiunkat e közösséghez. Mi a részünkről az Európa Pontban hisszük, hogy az egyértelmű gazdasági előnyökön túlmenően rengeteg egyéb dolgot köszönhetünk az EU-nak. Hisszük, hogy ebben a sokszínű Európában van a helyünk, amely összefogásra és nem széthúzásra, együttműködésre és nem versengésre kell épüljön. Tudjuk, hogy a formáció nem tökéletes, de azzal is tisztában vagyunk, hogy nélküle sokkal rosszabb lenne, és tudjuk, hogy mi is tehetünk arról és azért, mit jelent vagy jelenthet nekünk ez a közösség – mert mi vagyunk a főszereplők.

Európa újragondolásához kapcsolódóan új sorozatot indítottunk, European Thinkers címmel, amelyben kortárs európai véleményformálókat látunk vendégül és faggatunk az EU jelenéről és jövőjéről. A sorozat első vendége Tomáš Sedláček volt, akinek a Corvinuson elhangzott előadása is megnézhető online, angol nyelven ezen a linken keresztül. A sorozat következő vendége Jürgen Habermas német szociológus és filozófus lesz, az előadás részleteit hamarosan Facebook oldalunkon olvashatjátok.

Nagy örömünkre idén is rengeteg európai író fordult meg az Európa Pontban a Nemzetközi Könyvfesztiválhoz kapcsolódóan. Több száz program, könyvbemutatók, dedikálások várták a kortárs irodalom iránt érdeklődőket a hétvégén a Millenárison, a hozzánk érkező, négy panelbeszélgetésben résztvevő írók Európa elmúlt száz évével kapcsolatban osztották meg egymással és a közönséggel gondolataikat.

Az első beszélgetés hét író résztvevője elsősorban a nacionalizmus, az EU szerepe és a tömegmédia felől közelítette meg a kérdést. A legtöbben egyetértettek abban, hogy az 1914-től máig eltelt idő mindenképpen a nacionalista eszmék és nemzeti sovinizmus évszázadának tekinthetők, amelyek a legtöbb országban nagyon komoly szenvedést hoztak, és amelyre napjainkban az EU kínálhat alternatívát – ha választ talál a válság által felszított nemzeti alapú ellenségeskedésre.

A lengyelországi zsidóság történetét jól ismerő és feldolgozó Alina Molisak szerint az elmúlt száz év leginkább a „bajok évszázada” volt, amely új gyilkolási technikái – mint az automata fegyverek, a gázkamrák – új szintre emelték az ölés lehetőségeit. Ezekkel a modern eszközökkel a gyilkosoknak már nem kellett feltétlenül szembenézniük áldozataikkal, a korábbi évszázadokhoz képest teljesen új módszerekkel pusztították egymást az emberek. Emellett az évszázadra szerinte jellemző az „emlékezés játéka is”, amennyiben egyének és nemzetek egyaránt szabadon választják meg, mire kívánnak emlékezni és mire nem – akár saját történelmüket újra és újraírva. Molisak veszélyt lát a napjainkat átszövő tömegkommunikációban és -médiában is, amely kiváló lehetőséget jelent a manipulációra.

Alida Bremer horvát származású, Németországban élő író – aki első regényében, az Oliva kertjében saját családja négy női generációján keresztül dolgozza fel Európa történetét – jóval pozitívabban fogalmazott az elmúlt évszázaddal kapcsolatban. Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy a sok rossz mellett ez volt az az időszak, amelyben a nők és a szegényebb rétegek előtt is megnyílt a felemelkedés lehetősége, mivel ekkor vált lehetővé, hogy ők is tanuljanak. Fontos mozzanat még szerinte az utazás szabadsága; az, hogy az embereknek egyre több lehetőségük lett más országok, kultúrák megismerésére. Emellett a tájékozódás és kommunikáció lehetőségének kiszélesedése formálta még jelentősen az előző évszázad történetét – az előző évszázad kulcsfogalmai között mindenképpen szerepelnie kell a „remény” és „lehetőség” szavaknak. Az EU-val kapcsolatban megjegyezte: ahogy Németországban, úgy az EU-ban sem optimális minden körülmény, mégis a „lehető legjobb” formációnak tartja az EU-t, amely számos lehetőséget biztosít a benne élőknek.

Ulla-Lena Lundberg finnországi svéd író mindkét korábbi megközelítéssel egyetértett, amelyek hazájának történetét is jelentősen befolyásolták. Finnország az elmúlt száz év alatt elnyerte függetlenségét, és a második világháború után még szegény országból mára jóléti társadalommal rendelkező, jómódú országgá fejlődött, még ha történetében a Szovjetunió hatása mindig is érezhető volt. Ludberg korábbi könyve, a Marcipánkatona a második világháború alatt játszódó téli háborút dolgozza fel új szemszögből. Lundberg szerint jelenleg nagyon sok helyen Európában megfigyelhető, hogy bár az országok a liberális demokrácia mellet és az agresszió ellen foglalnak állást, a gyakorlatban, a legalsó, helyi és egyéni szinten befogadás helyett mégis kizárás zajlik – az EU pedig épp ezt a gondolatot, a kizárás politikáját kívánja megszüntetni.

Az 1985-ben született, szintén elsőkönyves olasz Marco Magini szerint az Európában létrejött formáció, az Európai Unió ma olyan vízió és közösség, amelyben generációja már egy közös nyelvet beszél; melynek meghatározója a béke alapértelmezettsége, az egység a sokféleségben jelmondattal megfogható, Erasmus-élménnyel, vegyes házasságokkal összefogott közösség. Magini szerint mindezek mellett nagyon fontos, hogy az európai közösség meg tudja fogalmazni új narratíváját, amely a XXI. században is képes egyben tartani a közösséget. A közgazdász végzettségű Magini egyetért azzal a megközelítéssel, hogy két lehetséges út között választhat Európa: az egyre erősödő nacionalizmusnak teret engedve visszatér a nemzetállamok Európájához, vagy az integráció újabb szintjére lép. (Magini első, Mintha egyedül volnék című regényében a srebrenicai vérengzés nemzetközi perét vizsgálja három résztvevő szempontjából.)

A beszélgetés magyar résztvevője, Spiró György leginkább Alina Molisakkal értett egyet, szerinte tulajdonképpen az 1914-ben kirobbant első világháború máig nem ért véget. A gyűlölet és háborúk mentalitását több művében vizsgáló Spiró szerint a nemzeteket egymásnak feszítő nacionalizmus, a nemzeti utálat és agresszivitás a mai modern világ egyik legfontosabb magyarázó tényezője. Az elmúlt száz év a sok formában jelentkező nemzeti szocializmus évszázadaként értelmezhető, a nacionalizmus egyfajta vallásként működik, amely ellen nagyon nehéz küzdeni, de amelyre valamilyen hatásos választ kellene találnunk.

A Fekete anyaföld című regényével az elsőkönyvesek fesztiváljára érkező horvát Kristian Novak az elmúlt évszázad történetéből azt a dilemmát emelte ki, amely a mai horvátok identitását is meghatározza. Eszerint a sokak számára nosztalgikus emlékeket idéző jugoszláv idők lezárultával a horvátoknak végre el kell dönteniük, hogy politikai és ideológiai értelemben hova tartoznak: a Balkánhoz vagy az EU-hoz. Bár országa EU-csatlakozása erre jelképesen választ ad, de szerinte ez korántsem egyértelmű sem a politikai vezetés, sem az egyes emberek szintjén.

A panelbeszélgetés szlovén résztvevője, Aleš Debeljak szintén egyetértett azzal, hogy az első világháború óta a nacionalizmus ideológiája uralta Európa történetét, és a XX. század egyértelműen a szélsőségek és a nacionalizmus történeteként értelmezhető. Szerinte a nemzeti sovinizmus, a nemzeti alapú ellenségeskedés bevált receptként minden konfliktusban előbb-utóbb előkerül. Az ideológia népszerűsége szerinte a nacionalizmus egyszerűségében keresendő: a nemzeti ideológia nem az ember eszére hat bonyolult érvekkel, hanem a szívére, azon keresztül mozgósít. Szerinte ebben a helyzetben a legjobb megoldás az EU lehet, amely ugyan közel sem tökéletes, de tökéletlen működésénél szerinte csak egy dolog lenne rosszabb: ha nem létezne egyáltalán. Szerinte az EU jelenti azt az esélyt, hogy az egyébként sok ügy miatt egymásnak feszülő nemzetek mégiscsak tudnak egymás mellett, békésen együtt élni.

Aki tehette, az elmúlt hetekben kipróbálta a budapestieket hosszasan várakoztató négyes metrót, és mi is írtunk a főváros legújabb közlekedési csodájáról. Bár a sajtója nem volt mindig kimondottan pozitív, abban a nemzetközi szakma és nagyjából a közvélemény is egyetért Bencével: „azért elég sép lett ezs a négyes metró, ugye?”. :-)

Mostanra már talán túl vagyunk a csodán is, amikor mindenki szájtátva és mosolyogva vizslatja az újabb és újabb metrómegállókat (mintha törvényszerű lenne, hogy magyar ember a metrón nem mosolyog). Még utoljára megosztanánk veletek egy érdekes grafikát az új metrónkról – az alábbi infografikán megnézhetitek, hogy néhány más uniós fővárosban hány vonal fut, milyen hosszú a teljes hálózat, és hogyan néz ki a szerkezete. A grafikához azokból az uniós fővárosokból válogattunk, amelyek Budapesthez (elsősorban lakosságszám tekintetében) hasonló adottsággal rendelkeznek, a kétmilliónál több lakóval bíró metropoliszokat nem vizsgáltuk.

Ábráink a Robert Schwandl által létrehozott és karbantartott, a világon egyedülálló UrbanRail.net térképein alapulnak. A legtöbb adatot mi is innen vettük át (a hivatalos weboldalak mellett) – akiket kicsit is érdekel a metrók világa, annak mindenképpen érdekes nézelődni az oldalon. Nektek mi tűnik fel először a hálózatok rajzát látva? :-) (Nagyobb méretért katt a grafikára!)

Az Európa-nap (május 9.) az európai béke és egysége ünnepe. Ezen a napon a történelmi jelentőségű „Schuman-nyilatkozat” évfordulóját ünnepeljük Unió-szerte. Robert Schuman francia külügyminiszter 1950-ben elhangzott híres beszédében arra tett javaslatot, hogy hozzanak létre egy nemzetek feletti együttműködést a béke biztosítása és az életszínvonal emelése érdekében. Ennek állít emléket ez a nap – ha úgy tetszik, ez az „EU születésnapja” –, de május 9. egyet jelent a hasznos és szórakoztató európai programokkal is. Ilyenkor számos színes program várja az EU-ra és az európai kultúrára kíváncsi érdeklődőket országszerte.

Az idei Európa-napi ünnepség egyben megemlékezés is lesz Európa történelmét meghatározó fontos eseményekről. Tíz 2004-ben csatlakozott ország, köztük Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának tízéves évfordulóját ünnepeljük, de megemlékezünk a berlini fal és a vasfüggöny leomlásának 25., továbbá az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról is. Mindemellett 2014 az európai parlamenti választások éve is. Budapesten idén a szombati munkanap miatt május 11-én, vasárnap délelőtt 10 és este 10 között tartjuk az ünnepséget az Erzsébet téri parkban.

A nap nyitóeseményeként Magyarország uniós csatlakozásának 10. évfordulója alkalmából különleges, ingyenes, 10 (vagy váltóval 2x5) kilométeres futást szervezünk Európa egyik legszebb részén, Budapest belvárosában és a Duna-parton. (Részletek a futásról itt.) Az Erzsébet téren nagyszabású családi fesztivállal ünnepeljük a napot. A kicsiket kézműves és környezetbarát gyerekjátékok várják egész nap, a Cókmók Műhelyben például újrahasznosított anyagokból készíthetnek ékszert, pénztárcát, kitűzőt, játékokat, akár a szüleikkel együtt. A MókaTér sátránál pedig óvodásoktól a fiatalokig mindenki saját hangszert készíthet természetes anyagokból vagy hulladékból. Mindezek mellett a legkisebbekre vár még bábelőadás, a „Bohócszervízben” arcfestés és bábkészítés, Eszter-lánc Mesezenekar-koncert – és természetesen az elmaradhatatlan ugrálóvár.

Aki kinőtt már az ugrálóvárból, annak is számos hasznos időtöltést kínálunk: koncertekkel, kiállításokkal, kézműves foglalkozásokkal, információs és játékos standokkal várjuk a nagyobbakat; az információs sátraknál számtalan uniós lehetőségről, a minket európai polgárként megillető jogokról, EU-s munkavállalásról, tanulásról, vagy épp a május végi európai parlamenti választásokról tájékozódhatnak az érdeklődök. Az útleveles játékban részt vevők pedig ajándéktárgyakkal gazdagabban térhetnek haza.
 

Zenei szempontból a pop, a jazz, a „városi népzene”, az alternatív rock vagy a slam poetry rajongói is találnak majd kedvükre valót. Fellép többek között a Magashegyi Underground, az Ef Zámbó Happy Dead Band, neves európai jazz-zenészek az „EU Jazz Express” keretében; a napot pedig egy szuper 30Y koncerttel zárjuk.

Ez az ajánló még közel sem teljes, rengeteg további programmal várunk benneteket, a részletes program megtekinthető az esemény Facebook oldalán. Ha Budapesten lesztek május 11-én, mindenképpen látogassatok el hozzánk az Erzsébet térre! :-)

(Aki pedig nem Budapesten lesz ekkor, országszerte 15 további helyszín programjai között válogathat. A helyszínekről és programokról további információt itt találtok.)

Az EU eredetvédelmi oltalma alatt álló édességei közül most egy belga, pontosabban flamand finomságot mutatunk be. A Liers vlaaike, azaz a lieri lepény vagy kosárka kitűnő édesség – akár a húsvéti asztalra is.

A Liers vlaaike kisméretű, kerek, körülbelül 3 cm magas, 5–6 cm átmérőjű, 50 g tömegű sütemény, amely alapból és töltelékből áll. A kosárka vékony, 3–4 milliméter vastagságú, a széle elég magasan kiemelkedik, és édesítés nélküli, fehéresre sütött omlós tésztából készül. Fontos tulajdonsága, hogy – más flamand lepényektől eltérően – nem tartalmaz tojást, sót, tartósítószereket és ízfokozókat. A zsemlemorzsát hagyományosan a legtöbb helyi pék maga készíti szárított, őrölt maradék zsemléből, kalácsból, briósból vagy bagettből.

Flandria hagyományos édességei között sok különböző formájú kerek lepényt találunk (Vlaaien), amelyeket háziasszonyok és pékek egyaránt készítenek a régióban. A helyi süteményeket régi flamand mesterek – például Pieter Bruegel – is megörökítették. Számos recept az idő próbáját kiállva igazi regionális különlegességgé vált, ezek közül az egyik legismertebb a lieri kosárka.

A Liers vlaaike oltalom alatt álló földrajzi jelzés alapja a több mint háromszáz éve Lier városában készített termék hírneve. A recept és a szaktudás olyan szorosan kötődik Lier városához, hogy a süteményt sohasem sütötték Lier határain kívül, jóllehet a lieri pékek a városon kívül, például Antwerpen piacain is árulták azt. Jellegzetes ízét négy fűszer keveréke és a cukorszirup határozza meg. Nem véletlen, hogy a Liers vlaaike Antwerpen kikötővárosához ilyen közel fekvő helyről származik, mivel itt volt Európa egyik legfontosabb olyan kikötője, amelyen keresztül a keleti fűszereket és a cukornádat behozták.

A hagyomány szerint a Liers vlaaike eredete 1722-ig nyúlik vissza. Lodewijk Jozef van Kessel, a genti Szent Bávó-székesegyház kanonoka "memorieboekje" (emlékiratok) néven ismert írásaiban említést tesz a receptről. "Végy egy upper édes tejet, három kétszersültet, három összezúzott szegfűszeget. Forrald össze, majd édesítésül adj hozzá szirupot. E keveréket töltsd süteménykosárkába, és süsd meg". A töltelék receptje alig változott: a kétszersültet felváltotta a zsemlemorzsa, az egyedüli szegfűszeg helyett pedig fűszerkeveréket használnak.

1890-ben a Szent Gomér-ünnep keretében megrendezett lieri kereskedelmi és ipari kiállításon Van den Eynde pék váratlanul ezüst tálcán néhány Liers vlaaike süteményt kínált oda II. Lipót királynak és Mária Henrietta királynénak. Őfelsége a királyné vett egyet, és élvezettel elfogyasztotta. Odafordult Van den Eyndéhez, megdicsérte a süteményt, és megkérdezte, hogyan készül. A pék, aki nem akarta, hogy a körülötte állók kihallgassák specialitása receptjét, állítólag azt válaszolta: „Felséged elnézését kérem, de ez szakmai titok!” A királynő mosolyogva így felelt: „Hát persze, nem csinálhatok önnek versenyt…”. Néhány héttel később Van den Eynde Antwerp utcai péksége felett ott lógott a királyi címer a következő felirattal: „A királyi udvar beszállítója”.

A Liers vlaaike süteményt egész évben készítik, és a város lakói szívesen adják az ide látogatóknak ajándékba. 2000-ben, Lierben tett látogatása alkalmával a belga királyi párnak, Fülöp hercegnek és Matild hercegnének is volt alkalma megkóstolni. A helyi ünnepek, például a Lier 75 éves lakosai számára megrendezett ünnepségek alkalmával a város a meghívottakat kávéval és Liers vlaaike süteménnyel kínálja, a különböző helyi éttermek pedig mindig lieri kosárkát szolgálnak fel aprósüteménynek a kávé mellé.

Hozzávalók (kb. 90 kosárkához):

A tésztához:
3 dl víz
250 g vaj
0,5 kg liszt

A töltelékhez:
440 g durva szemű zsemlemorzsa
1,5 l cukorszirup
8 dl tej
80 g liszt
40 g fűszer, egyenlő arányban: fahéj, koriander, szegfűszeg, szerecsendió

A töltelék hozzávalóit jó alaposan összekeverjük, majd állni hagyjuk legalább három órán át, hogy a zsemlemorzsa magába szívja a nedvességet. A tésztához valókat összekeverjük, 2,5 mm vastagságban kiterítjük, és kis kosarakba / sütőformába helyezzük. A tölteléket beletöltjük, gondosan, hogy a peremig érjen. 45 percen át 190 fokon sütjük előmelegített sütőben. A töltelék a sütés során kissé kidomborodik, de az állaga továbbra is krémes marad és mély sötétbarnává válik.

Az EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és hivatalos dokumentumokat tartalmaz, de szakácskönyvként is használható. Itt közlik az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai terméket, annak pontos leírásával, receptjével. Sorozatunkban ezek közül mutatunk be néhányat az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Recept forrása: Vlaanderen.be
Kép forrása: Cookiepedia

Ahogy áprilisban a természet végre ébred és minden zöldell, a Földet ünnepeljük, és számot vetünk azzal, hogyan áll kontinensünk a környezetvédelemmel. Ezen a területen számos ambiciózus célkitűzéssel rendelkezik az EU – mi is bemutatunk jó pár előremutató, környezetbarát ötletet. Emellett ebben a hónapban ünnepeljük a kortárs európai és nemzetközi irodalmat is, hiszen hagyományosan áprilisban kerül sor Budapesten a Nemzetközi Könyvfesztiválra – az egy négyzetméterre jutó kortárs európai írók száma ilyenkor mindig jelentősen megugrik az Európa Pontban.

Lumière filmklubunkban a magyar kezdeményezésből rövid idő alatt nemzetközi rövidfilm-versennyé vált Green-Go rövidfilmek gyűjteményéből mutatunk be néhány alkotást április 15-én. A 2011-ben indult kezdeményezés célja, hogy világszerte felhívják a figyelmet a környezetvédelemre, illetve, hogy gondolataink, aggodalmaink és ötleteink kisfilmeken keresztül történő bemutatására buzdítsanak. A filmvetítéshez kapcsolódóan a verseny főszervezőjével, Szlávik Attilával és védnökeivel, Böhm György rendezővel és Náray Erika színésznővel beszélgetünk.

A Föld napján, április 22-én divatműhellyel, hangszer-workshoppal és koncerttel várunk benneteket. Délután megismerkedhettek az egyre inkább teret nyerő fast food alternatívájaként létrejött slow food mozgalommal, rögtönzött varrodánkban régi ruhadarabok alakulnak újjá, a Bélaműhely Sound Art segítségével pedig kimustrált használati tárgyakból, csövekből, bicikli- és számítógép-alkatrészekből, papírdobozokból és egyéb anyagokból készíthettek hangszereket. Ilyen újrahasznosított hangszerek – például a slagszax, a biciklidob vagy a gettómarimbula – lesznek a főszereplői esti koncertünknek is, ahol a Bélaműhely alkotócsoport tagjai igazi fúziós zenét csiholnak az új értelmet nyert kacatokból.

Április 23-án este indul új sorozatunk, amelyben neves, kortárs európai gondolkodókat látunk vendégül. Elsőként nagy kedvencüket, az Európa Pontba már-már visszajáró cseh sztárközgazdászt, Václav Havel korábbi tanácsadóját, Tomáš Sedláčeket. Ő az, akinek elbukott közgazdasági szakdolgozatából világszerte bestseller lett, és aki egyedülálló megközelítéseivel, humorával és előadásmódjával még a gazdasági témára nem fogékony közönségben is érdeklődést kelt, miközben prímán elszórakoztatja – mindezt tudományos megalapozottsággal. A „jó és rossz közgazdaságtanáról” szóló provokatív könyvéből színdarab is készült, amelyet hatalmas sikerrel játszottak Prágában, majd Londonban, és amelyet nemrégiben a magyar közönség is láthatott egy előadás erejéig. Sedláčekkel angolul beszélgetünk, az est folyamán angol-magyar szinkrontolmácsolást biztosítunk. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euthinkers@eu.hu címen, regisztrálni – az esemény dátumának megjelölésével – április 8. és 20. között lehet.

Április 25-én egész nap a kortárs európai irodalomé lesz a főszerep az Európa Pontban, április 24. és 27. között ugyanis ismét a Millenáris ad helyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak. Ehhez kapcsolódva idén is megszervezzük az immár hagyományos Európai Írótalálkozót az Európa Pontban. A Könyvfesztiválra érkező prominens európai írók, valamint magyar kortársaik részvételével beszélgetünk majd Európa száz évéről.Az Írótalálkozó meghívottjainak listáját, és a végleges, pontos programot az esemény Facebook oldalán találjátok meg.

 Café+ programsorozatunk ehavi, április 28-ai eseményén is a fenntarthatóság lesz a vezérfonal. Számos olyan kezdeményezést mutatunk be, amelyben a fiatalok maguk keresnek és találnak megoldásokat jövőnk fenntarthatósági problémáira. A globális neveléstől és a környezettudatosság oktatásától a takarékosságon, értékmegőrzésen át a helyi erőforrások és hálózatok kiaknázásáig, és az újrahasznosításra építő kreatív termékfejlesztésig számos inspiráló példát ismerhettek meg személyes példákból az Eurodesk Magyarország és az Erasmus+ Ifjúsági Programiroda rendezvényén.

A hónap utolsó programján, 30-án néhány finom falat mellett visszatérünk a könyvekhez. Mivel az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Törökország, ezért az áprilisi menü Egy csésze Törökország, pontosabban a török irodalom. Beszélünk Balassi Bálint, Gárdonyi Géza és Horváth Viktor török-képéről, szó lesz Orhan Pamuk Nobel-díjas kortárs török íróról, a Könyvfesztiválon szereplő írókról, költőkről, és persze nem felejtjük el megízlelni a török kávéházak finomságait. Az est díszvendége Őexellenciája Şakir Fakili, a Török Köztársaság magyarországi nagykövete lesz, akivel az est háziasszonya, Szederkényi Olga beszélget. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges az euinfo@eu.hu címen, regisztrálni április 15. és 29. között lehet. A regisztrációról minden esetben megerősítő e-mailt küldünk, kérjük, ezt hozza magával. Frissítés: az előzetes regisztráció során beteltek a rendelkezésre álló helyek, új jelentkezéseket sajnos nem tudunk fogadni. Megértéseteket köszönjük!

Az Európa Pont minden áprilisi programjának részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Hiánypótló térképet szeretnénk megosztani veletek: utánanéztünk, melyik európai uniós országban hogyan mondják az e-mail címeknél használatos @-jelet. A legtöbb országban ezt az angolban „at”-nek nevezett karaktert állatról, vagy egy-egy állat jellegzetesen kunkorodó testrészéről nevezték el. A névadók közt szerepel elefánt, majom, cica, csiga, vagy épp a mi kukacunk. Íme a teljes lista:

• Ausztria: leggyakrabban „at”, de használatos még a Klammeraffe, azaz pókmajom
• Belgium: nyelvi régiónként eltérő – Vallóniában arobas, ami egy régi súlymérték; a flamand területeken apenstaartje, azaz a „kismajom farka”, a németeknél az „at” mellett Klammeraffe
• Bulgária: кльомба / kliomba – "rosszul írt betű"; маймунско а / majmunszko a – "majom A"; vagy маймунка / maimunka – „kismajom”
• Ciprus: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
• Cseh Köztársaság: zavináč, azaz „heringtekercs”
• Dánia: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
• Egyesült Királyság: „at”
• Észtország: „at”
• Finnország: „at”, ät-merkki, azaz „at-jel”; vagy kissanhäntä, azaz „kiscica farka”, vagy miau / miumau / miukumauku, azaz "mijáú-mijáú"
• Franciaország: arobase – arab eredetű, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban használatos régi súlymérték
• Görögország: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
• Hollandia: apenstaartje, azaz a „kismajom farka”
• Horvátország: leggyakrabban „at”, de használatos még a manki az angol „majom” szóból (bár horvátul a majom „majmun”, de ezt nem használják a @-ra)
• Írország: „at”
• Lengyelország: małpa / małpka, azaz (kis)majom
• Lettország: „at” vagy „et”
• Litvánia: „at”, mely a litván kiejtés miatt „eta”
• Luxemburg: legelterjedtebb az „at”; de az Afeschwanz, azaz „a majom farka” vagy a francia arobas (súlymérték) is használatos
• Magyarország: kukac
• Málta: „at”
• Németország: leggyakrabban „at”, de használatos még az Affenschwanz („a majom farka”) vagy a Klammeraffe („pókmajom”)
• Olaszország: „at”; chiocciola, azaz csiga
• Portugália: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
• Románia: „at”, vagy gyakran coadă de maimuţă, azaz „a majom farka”
• Spanyolország: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
• Svédország: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
• Szlovákia: zavináč, azaz „heringtekercs”
• Szlovénia: afna, azaz kismajom

(Nagyobb méretért katt ide!)

*A térképen nem feltétlenül a leggyakrabban használt kifejezés szerepel, mert nagyon sok helyen – és egyre inkább – használatos az angol elnevezés, vagy az annak megfelelő helyi helyesírással írt változat. Gyűjteményünkben és a térképen azokat az érdekes egyéb, helyi változatokat tüntettük fel, amelyet a leggyakrabban használt „at”-féle verzió mellett még sokan használnak vagy megértenek.

Forrás: Heroidos.com és Wikipédia