Az idei nőnaphoz időzítve ismertette az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) a nők bántalmazásáról szóló legújabb reprezentatív felmérését. Soha korábban hasonló mélységű, átfogó tanulmány nem készült erről a jelenségről, amely nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet.

A felmérés fő megállapításai nagyon súlyosak: a 42 000 nő megkérdezésével készített kutatás szerint az Európai Unióban élő nők harmada szenvedett el fizikai vagy szexuális erőszakot (partnerétől vagy idegentől) 15 éves kora óta, minden tizedik nő szembesült már valamilyen szexuális erőszakkal, és húsz nőből egyet (!) megerőszakoltak élete során. Emellett a tanulmány összegezte azt is, mely országban milyen arányban adtak számot a megkérdezettek bármiféle erőszakról. Az ebből kirajzolódó kép megdöbbentő mintát rajzol: a felmérés alapján a leginkább a nemi egyenjogúságról híres északi / skandináv államokban jellemző a nők bántalmazása. A jelentésből a legtöbb médium is ezt az – országokra lebontott – adatsort emelte ki, az alábbi térképpel, amely számos téves következtetésre adhat és adott okot. (Ezt azonban érdekes kontextusba helyezi a legfrissebb egyenjogúsági nemzetközi felmérés Európára vonatkozó része, illetve a nők gazdasági és politikai életben betöltött szerepét vizsgáló statisztikák, amelyet a cikk végén található komplexebb infografikánkban találtok.)

Több helyen érdekes – bár néhol rosszhiszemű és teljesen téves érvekkel terhelt – vita bontakozott ki azzal kapcsolatban, hogy mi magyarázza a skandináv férfiak ily mértékű agresszivitását („a túlzott alkoholizmus?”, „a sok bevándorló?”). A magyar eredmény pedig olyan kommentárral jelent meg, mely szerint Magyarországon nincsen olyan nagy probléma, hiszen nálunk az EU-ban átlagosan visszajelzett mértéknél alacsonyabb arányban számoltak be a nők bántalmazásukról.

Miközben ez a felmérés ennél jóval komplexebb, egyetlen kiragadott táblázat elfed sok, nagyon komoly összefüggést. Ahogy a felmérés készítői is megjegyzik: az, hogy mely országban számolnak be a nők az ellenük elkövetett erőszakról, sok helyi/kulturális tényezőtől is függ. Egyrészt befolyásolja, hogy a helyi kultúrában mennyire beszélnek nyíltan ilyen kényes kérdésről. Emellett az is nagyon fontos – és valószínűleg ezért is kerülhettek a skandináv államok e táblázat élére –, hogy az adott országban milyen szintű a nemek közötti egyenlőség a mindennapokban: ahol a nők jobban tudnak érvényesülni, arányaiban többen kerülhetnek döntéshozói pozícióba, ott jóval esélyesebb, hogy az ilyen kérdések egyáltalán témaként felmerüljenek a közbeszédben. A nemek közötti egyenlőség érvényesülése oda vezethet, hogy nagyobb arányban hozzák nyilvánosságra a nők elleni erőszak eseteit, illetve a toleranciaküszöb is alacsonyabban van. Harmadik nagyon fontos különbség az erőszakos tevékenységek definíciója– e tekintetben is eltérő a tagállamok gyakorlata. Ami az egyik országban még teljesen bevett viselkedési forma egy női kollégával szemben, az máshol zaklatásnak minősülhet. A skandináv államokban például jóval tágabban értelmezik az erőszak különböző formáinak meghatározását. Ez szintén egy másik magyarázat arra, miért kerülhettek a lista élére.

A kép tehát jóval komplexebb – ezt igyekeztünk ábrázolni az alábbi inforgrafikán is, amely komplexebben mutatja be a nők európai társadalmakban betöltött szerepét. Látszik belőle például, hogy míg a skandináv országokban számolt be a legtöbb nő bántalmazásról, ugyanitt tapasztalható a legmagasabb fokú esélyegyenlőség is a nemek közt, és a nők politikai és gazdasági életben betöltött vezető szerepe is jóval jelentősebb, mint a legtöbb tagállamban. Érdemes tanulmányozni, nagyobb méretben megtekinthető itt.

Nagyon érdekes egyébként a skandináv államok reakciója az Alapjogi Ügynökség felmérésére: nem kezdték el például relativizálni az eredményeket, vagy felmérési hibára hivatkozva védeni magukat. Amint napvilágot látott a kutatás, a svéd parlamentben azonnal interpellálták az igazságügyi minisztert, hogy milyen azonnali lépéseket tervez e riasztó adatok láttán.

Cikkünkkel fel szerettük volna hívni a figyelmet erre a végtelenül komplex, számos jelenséggel összefüggő problémára. A tanulmány megállapításait minden tagállamnak nagyon komolyan kell vennie, és mindenkinek – döntéshozói és egyéni szinten egyaránt – meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy a nők elleni erőszak minél inkább visszaszoruljon. Mert mindannyiunk felelőssége, hogy e sokszor titkolt vagy elfedett jelenség felszínre kerüljön, hogy beszéljünk róla és tegyünk ellene. Ahogy a nemzetközi szervezetek, az EUvagy a tagállamokmeg kell, hogy tegyenek mindent e probléma enyhítése érdekében, úgy az egyes embereknek is nagy a szerepe abban, hogy ez a szomorú kép változzon. A panaszt hallgassuk meg, és ha ilyet tapasztalunk, akkor tudjuk szakszerű segítség irányába terelni az elszenvedőket.

A felmérésről magyar nyelven itt olvashatók összefoglaló anyagok, a teljes tanulmány angolul innen érhető el. Az EU tagállamainak szintjére lebontott részletes eredményeket a felméréshez készített interaktív, online adatböngésző oldalon lehet, és érdemes böngészni.

A FRA felméréséről

Az FRA nők elleni erőszakról készült felmérésének eredményei az EU-28 tagállamában, 42 000 (tagállamonként átlagosan 1500) nővel készített személyes interjún alapulnak, az eredmények reprezentatívan tükrözik az EU-ban élő, 18 és 74 év közötti nők tapasztalatait és véleményét. A felmérés standardizált interjúi a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszakkal, a gyermekkori áldozattá válással, a szexuális zaklatással és követéssel, valamint a visszaélések új színtereivel (internet) kapcsolatos kérdéseket tartalmaztak. A nőket arra kérték, hogy számoljanak be az erőszak különböző formáival kapcsolatos személyes tapasztalataikról, és megkérdezték tőlük, milyen gyakran tapasztaltak bizonyos erőszaktípusokat és milyen formában hatott ki az erőszak az életükre. A felmérés arra vonatkozóan is gyűjtött információt, hogy az áldozatok jelentették-e az esetet a rendőrségnek, valamint igénybe vettek-e egyéb áldozatsegítő szolgáltatásokat.