Ma reggelre ötezerre nőtt azok száma, akik követnek minket a Facebookon - örülünk, hogy ilyen sokan vagytok kíváncsiak ránk! :-)

Programjainkkal, írásainkkal, tanácsainkkal továbbra is igyekszünk rászolgálni a bizalmatokra - köszönjük a figyelmet!
(A kép kattintásra megnő.)

„A boldogság olyan, mint egy pillangó, elszáll, amíg kergetjük, de ha csendben ülünk, lehet, hogy egyszer csak a kezünkre száll.” (Nathaniel Hawthorne)

Legutóbbi programunkon a föld talán egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb helyére, Bhutánba kalauzolt minket Jaksity György gazdasági szakember. A Himalája kis, buddhista királyságában a legtöbb dolog kicsit mintha másképp működne, mint a fejlettnek tartott világ országaiban – példája mégis sok szempontból érdekes lehet a legtöbb ország számára.

A nagyjából dunántúlnyi ország kivételes elzártságban fejlődött több mint ezer éven keresztül, egészen nagyjából a hatvanas-hetvenes évekig. Addig az országban például még posta sem működött, nem volt elektromos áram, a városokat nem kötötték össze gyorsforgalmi utak, de autó is alig volt. Bhután a mai napig különleges harmóniában él a környezetével, és ezt alapvető értéknek is tekinti. A tradíciók és természet különlegesen fontos az ott élők számára, ami a gondolkodásmódban és számos politikai döntésben is tetten érhető. Például egyetlen fát sem szabad kivágni – az alkotmány alapján soha nem csökkenhet az országban az erdők aránya 60 százalék alá –, tilos a dohányzás, viszont mindenki a helyi népviseletben jár, és mindezt úgy teszik, hogy közben úgy érzik, nem tisztelik eléggé a hagyományokat. A turistákat – nehogy a természetet túlságosan megterheljék – borsos (250 dolláros) napidíjjal szűrik, amely ugyanakkor a vízum mellett kosztot és kvártélyt, autót és helyi idegenvezetőt is biztosít a beutazóknak. A király egy dísztelen kis házban él, míg a vallás, egyben a közigazgatás épületei hatalmas paloták. Az uralkodó dinasztia jelenlegi, fiatal királya (Dzsigme Namgyal Vangcsuk) saját – amúgy meglehetősen kiterjedt – hatalmát korlátozva vezette be a demokratikus intézményeket, és vezette át országát abszolút uralomból demokratikus monarchiába. 2008-ban alkotmányba foglalta, hogy az állam feladata polgárai boldogságának előmozdítása, összhangban az édesapja által 1972-ben bevezetett bruttó nemzeti boldogság mérőszámával. Az ország ugyanis a világ minden táján használatos GDP mutatója helyett az emberek boldogságérzetét tekinti fejlettsége mércéjének, amelynek növelése a mindenkori döntéshozók felelőssége.

Jaksity Györgyöt már közel tíz éve foglalkoztatják az országok fejlettségét, sikerességét jelző alternatív mutatók, amelyek között a boldogságindex az egyik legkülönlegesebb. Bár különleges, mérése ugyanakkor kézenfekvő – hisz mi más mutathatná jobban egy ország jólétét, mint a benne élők boldogsága? E logika mentén, a sok szempontból elavult GDP alternatíváját keresve nemrégiben felmérte és egy átfogó kutatás (Global Happiness Report) eredményeképpen először 2011-ben ismertette tagállamainak boldogságindexét az ENSZ is (amely egy ideje publikál már összetett gazdasági mutatót, például a HDI-t). A boldogságindexben a GDP mellett számít a családok helyzete, az egészségügy állapota vagy a korrupció szintje. Érdekes, hogy az ENSZ legutóbbi boldogságjelentése szerint a lista élén jellemzően kis (pl. skandináv) európai országok végeztek, Bhután az első harmadban foglal helyet, míg Magyarország a vizsgált 156 országból mindössze a 110. helyet érte el.



Jaksity György kutatásai során arra kereste a választ, hogy mely tényezők befolyásolják leginkább egy ország jólétét, sikerességét, illetve arra, hogy a benne élők mennyire érzik boldognak magukat. Egyes elméletek az országok boldogságát a földrajzi elhelyezkedéssel hozzák összefüggésbe, míg mások antropológiai vagy civilizációs megközelítés alapján magyarázzák a jólétet. Mindkét elképzelésnek van valóságalapja, ugyanakkor általános alkalmazhatósága megkérdőjeleződik, ha például a két Koreára vagy Malajziára és a Malajziába ékelődött Szingapúrra gondolunk. Kézenfekvő és régóta alkalmazott magyarázat az országok jólétét történelmi / vallási jellemzőikre is visszavezetni – gondoljuk csak a Max Weber protestáns etikával és kapitalizmussal kapcsolatos elméletére. Emellett erős összefüggés figyelhető meg a társadalmak értékválasztásai, kulturális jellemzői és a jólét között is (pl. hogy egy adott társadalomban élők életét mennyire befolyásolja a túlélés vagy másik végletként a személyes önmegvalósítás, illetve a hagyományos vs. szekuláris értékek követése). Egy megközelítés a hajdan volt nagy birodalmak bukását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az ember és környezete / a természet harmonikus viszonyának megromlása nagyon gyakran előzte meg egy-egy birodalom összeomlását – ember és környezet közötti viszony is fontos magyarázója tehát egy ország prosperitásának, emberei jólétének.

És hogy mi tesz valójában boldoggá egy nemzetet, illetve milyen kívánatos út vezethetne Magyarország számára egy mostaninál boldogabb társadalomhoz? Biztos válasz nincs, csak elméletek és szubjektív benyomások. Míg Jaksity szerint a környezetükkel különleges harmóniában élő, a modern élet legtöbb nyűgétől mentes bhutániak jóval boldogabbnak látszódtak, mint a legtöbb fejlett társadalomban élők, a mutatók alapján nem kiemelkedően boldogok ők a nemzetek sorában. Életvitelük sok szempontból vonzó lehet a modern társadalmakban megcsömörlött fejlett országok lakóinak, ugyanakkor sem a bhutáni, sem más ázsiai minta modellszerű másolása nem vezetne jóra Jaksity szerint például Magyarország számára; európai szemléletünk, gondolkodásmódunk ugyanis túl távol áll e mintáktól. Jaksity szerint mindenképpen tanulhatnánk tőlük nyitottságot, illetve azt, hogy a boldogságot nem „felülről kell várni”. Hiszen sok szempontból csak rajtunk, egyes embereken múlik, mit teszünk boldogságunk érdekében és mennyire érezzük magunkat boldognak. Ahogy Gandhi is mondta: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”

Fotó: Európa Pont, Szalay-Berzeviczy Attila
Infografika: Huffington Post
További információ Bhutánról: Magyar Bhutáni Társaság

November elején mutatták be Svédország vadonatúj, már használatban lévő országlogóját. Az alkotók az új identitáshoz egy új, saját betűtípust is terveztek.

Hogy mi az országlogó? Egy ország brandjének központi vizuális eleme, amely megjeleníti az országot külföldön, utalva annak valós vagy sugallni kívánt tulajdonságaira. Brandje, saját márkája ugyanis nemcsak a különböző fogyasztási cikkeknek lehet, de egy-egy országnak is. Az országmárkák erősségét értékeli például a FutureBrand felmérése – többek között a nemzetek kultúrája, gazdasági vitalitása, közpolitikai intézkedései alapján. E márka erőssége akár döntően befolyásolhatja, hogy az adott ország mennyire vonzó a turisták vagy a befektetők számára – nem mindegy, hogyan nyúl egy-egy ország ezekhez az elemekhez. Országlogó egyrészt az országok hivatalos turisztikai logója, de sok helyen külön az országok központi (kormányzati / információs) portálja saját logóval rendelkezik. Svédország is két külön logót használ e két funkcióra, a napokban a központi svéd információs portál logója újult meg (amelyet az új logótól és svédes elfogultságunktól eltekintve is szuper oldalnak tartunk – érdemes tanulmányozni nemcsak a svédfileknek!)

Az új logó elkészítésével a svéd kormány a Söderhavet tervezőirodát bízta meg (persze pályáztatás után). Az új logó középpontjába hosszas keresgélés után nem került más, mint Svédország egyik legrégebbi és legegyértelműbb szimbóluma, a kék-sárga zászló, amely kiegészül az ország nevével svéd nyelven („Sverige”), valamint azon az idegen nyelven, ahol a logót épp felhasználják. Az új identitás saját betűtípussal rendelkezik, ez a font a „Sverige Sans”, amelyet Svédország legismertebb betűtervezője, Stefan Hattenbach készített. Az alkotók szándéka szerint ez az identitás kellően rugalmasan alakítható, szabad és kötetlen (az alap arculati elemek alkalmazására és kombinálására a felhasználók kellően szabad kezet és inspirációt kapnak egy online arculati kézikönyv formájában), emellett minden írott és digitális platformmal kompatibilis.

Az eredmény egy végtelenül egyszerű, letisztult és tartós arculat, amely mellőz mindenféle felesleges sallangot, esetlegesen könnyen „elfáradó” elemet, amely így hosszú távon használható maradhat. Emellett tökéletesen jelképezi a svéd dizájn, és tágabb értelmezésben a svéd gondolkodás egyszerűségét és letisztultságát. A kritikusok ugyanakkor épp ezen egyszerűség láttán fanyalognak, mondván nem nagy kaland összerakni egy ország zászlóját, és mellé írni a nevét – ennél sokan többet várnának egy országimázst formáló arculattól. Ti mit gondoltok?

Összehasonlításképp nézzétek meg a Designtagebuch gyűjtését az európai országok (turisztikai) logóiról! Látható, hogy az országlogók szinte mindegyike az alábbi szimbólumokkal operál: zászló / szív motívum / jellegzetes vidék vagy táj / természeti jelenségek (víz) / nap / jellegzetes növény vagy állat / az ország neve / absztrakt grafika – ahogy azt például az országbrandeket is kutató Papp-Váry Árpád is tipizálta.

Szerintetek milyen a jó országlogó?