Bár az időjárás mostanában inkább kora tavasziasnak tűnik, a nyár mégis feltartóztathatatlanul közeledik, a júniusi tavasz ellenére nyakunkon a nyári szünet. Valószínűleg – legalább már gondolatban – mindenki tervezgeti, merre veszi az irányt majd a nyáron (esetleg Európa mely gyönyörű vidékére látogat el). Mi is készülünk a nyári szünetre, amely után új témákkal és programokkal várunk majd mindenkit újra szeptemberben.
Addig viszont még szeretnénk veletek és egy hatalmas bulival elbúcsúztatni az évadot – van ugyanis mit ünnepelnünk. Az elmúlt évadban (szeptembertől mostanáig) több mint 50 különböző programmal vártunk benneteket, amelyek szinte mindegyikén teltháznak örülhettünk. Az évad során koncertek, kiállítások, kerekasztal-beszélgetések, izgalmas filmek segítségével igyekeztünk Európa és az európai országok kincseit elhozni nektek. Rengetegen követtétek kiruccanásainkat a kontinens gyönyörű városaiba Kassától Marseille-ig, több tucat kortárs európai íróval találkozhattatok nálunk, és nincs olyan uniós ország amelynek legalább egy képviselője ne jelent volna meg előadóként valamelyik programunkon. Az Európa Pontban megrendezett programjainkon idén összesen csaknem háromezren fordultatok meg, az Európa-naphoz kapcsolódó május eleji fesztiválunkra, az Erzsébet térre pedig közel 14 ezren látogattatok el. Mindemellett az Európa Pontban működő tájékoztató szolgálatunk összesen több mint ezer személyesen feltett és e-mailben érkezett EU-val kapcsolatos kérdést válaszolt meg, Facebook-os oldalunkat pedig már több mint 4200-an követitek.
A nyári szünet előtt, június 7-én pénteken szeretettel várunk benneteket évadzáró bulinkon. Az est első felében megnézhetitek a Szlovén Nagykövetséggel közösen szervezett, „Te látsz engem, én látlak téged – kulturális sokféleség roma szemmel" című fotókiállítást, amely a különböző nemzetiségek kölcsönös megértését kívánja elősegíteni. A képek szlovéniai roma gyerekek szemszögéből láttatják a romákat és a nem-romákat. Ezt követően zene és tánc: az évadzáró bulinkhoz a talpalávalót a Besh o DroM adja – aki egyszer hallotta őket, valószínűleg nem felejti el zenéjüket. A zenekar több mint tíz éve játszik izgalmas fúziós világzenét, amelyben különböző kelet-európai és balkáni kultúrákból kiemelt népzenei elemek ötvözete találkozik saját dallam- és ritmusvilágukkal.
Velük kívánunk nektek kellemes nyári szünetet – szeptemberben ismét várunk benneteket! :-)
A kulturális és kreatív ágazatokra általában amolyan puha területként tekintünk, amelynek gazdasági hatásai szinte elhanyagolhatók, megtérülésüknél jóval fontosabbnak gondoljuk jóléti vagy társadalmi hatásukat. Ebben természetesen van némi igazság. Egy jó film, színházi előadás vagy könyv sosem lesz olyan közvetlen hatással egy ország, vagy akár az unió gazdasági teljesítményére, mint más, „keményebb” területek – mondjuk az autóipar, a kereskedelem vagy a szolgáltatóipar termékei –, de a kreatív szektor hatása jóval nagyobb, mint elsőre gondolnánk. Ez a szektor ugyanis számtalan más területtel összefügg, és emellett ez adja az EU összesített GDP-jének 4,5%-át, munkaerejének 3,8%-át – azaz ma kb. 8,5 millió embert foglalkoztat az Unió országaiban. Ezt a komoly gazdasági potenciált érdemes megfelelően kihasználni. Többek között ez a felismerés vezette a Bizottságot, amikor az EU kulturális területeit támogató új keretprogramra tett javaslatot.
A mostani hétéves költségvetés lezárultával búcsúzunk sok már ismert programtól – persze azok tovább élnek, de mindenképpen valamennyit változnak. Egy-egy költségvetési periódus végén, az uniós keretprogramok felülvizsgálata után igyekeznek a programok legújabb generációját minél inkább a kor aktuális kihívásaihoz igazítani, az esetleges korábbi hiányosságokat pedig orvosolni. (Ilyen beazonosított kihívások voltak az új program megalkotásánál az EU töredezett belső kulturális piaca, a globalizáció és a digitális átállás okozta új típusú jelenségek kezelése, vagy a magánberuházások hiánya és a forrásokhoz való hozzáférés nehézségei.) A kulturális területeket támogató programokat, a Kultúra 2007-13, a Media és Media Mundus programokat a jelenlegi tervek szerint 2014-től egy integrált program, a Kreatív Európa program váltja majd fel. Az új program az uniós döntéshozó szándéka szerint egyszerűsített hozzáféréssel, nagyobb forrásból támogatja majd az európai kultúrát, a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzését, valamint az Európa 2020 stratégiával összhangban a munkahelyteremtést és a fenntartható fejlődést.
Ami marad az új programban: jelentős támogatás – elismerve a kultúra és a kreatív ágazatok gazdaságban betöltött fontos szerepét, a korábbi összkerethez képest 35%-kal nagyobb összegből (1,8 milliárd euróból) gazdálkodik majd a program. Az új program több mint 900 millió eurót szán a (jelenlegi MEDIA programhoz tartozó) filmművészet és audiovizuális ágazat támogatására. A kultúrára csaknem 500 millió euró jut, a fennmaradó rész ágazatok közötti területeket támogatja. Megmarad az audiovizuális (Media és Media Mundus), valamint a kulturális ág és az ehhez kapcsolódó források.
Ami újdonság: az integrált, közös keret – mivel az audiovizuális és a kulturális szektor nagyon hasonló kihívásokkal küzd, egységesítik ezek keretrendszerét. Egységesedik a hozzáférés is: a kulturális területen működő szakemberek ezután egyablakos rendszer keretében kaphatnak majd információt valamennyi kulturális és kreatív ágazat számára elérhető forrásról.
Amiben több: egy új, pénzügyi garanciaeszköz – a Kreatív Európa keretprogram nemcsak pályázható forrásokkal segíti a kulturális és kreatív területen működő cégeket, de azok banki hitelekhez való hozzáférését is elősegíti. Mivel a kreatív területeken alkotók többsége kisvállalkozás, sokszor nem rendelkeznek egy kulturális projekt kivitelezéséhez szükséges forrással. Banki forráshoz sem egyszerű jutniuk, mert a kulturális és kreatív kkv-k pénzügyi szolgáltatások iránti kereslete gyakran nem elég jelentős ahhoz, hogy azt a bankok kereskedelmileg vonzónak találják – az új program megkönnyíti a kulturális kkv-k számára a banki kölcsönhöz való hozzájutást.
Az új keretprogram végleges változatáról még jelenleg is egyeztetnek az uniós intézmények, de a program alapvonásai valószínűleg nem változnak. A Bizottság ambiciózus célkitűzései szerint az új keretprogram 2020-ig többek között több mint ezer európai film terjesztését támogatja majd, legalább 2500 európai mozi számára nyújt támogatást, hogy az általuk vetített filmek legalább fele európai legyen, emellett több mint 5000 könyv és más irodalmi mű fordításához járul hozzá, és közel 300 000 művész és kulturális szakember külföldi érvényesülését segítheti. Legyen így!
Horvátország hamarosan, július 1-jén csatlakozik az EU-hoz – ezt ünnepeljük pénteki programunkon, amikor egy színházi előadás és egy izgalmas koncert erejéig Dalmácia felé vesszük az irányt.
De mennyit tudunk vajon déli szomszédunkról? A horvát tengerpartot, a finom halakat vagy az ajvárt valószínűleg sokan ismerjük, a legtöbb magyar valószínűleg fel tudna sorolni jó párat Horvátország nagyvárosai és természeti kincsei közül. Talán még a nyakkendők és a dalmaták származásával is sokan tisztában vannak – de ezen túl?
Összegyűjtöttünk néhány érdekességet Horvátországgal kapcsolatban, amit talán kevesebben ismertek:
- 1612-ben Hvar városában épült Európa legrégebbi kőszínháza.
- A legjobb állapotban fennmaradt római kori amfiteátrum - az egyetlen a világon, amelynek mindhárom oszlopsora áll - Pulában található.
- A világ legkisebb városa a Guinness szerint Horvátországban található. (Ez az isztriai Hum, amelyet mindössze 23-an laknak.)
- A Winnetou-filmeket annak idején a Plitvice-tavaknál, a Velebiten és a Zrmanjinál forgatták.
- A Krka vízesésnél 1895-ben üzemelték be a világ első vízi erőművét, amelynek köszönhetően Šibenik sok európai nagyvárost – köztük Londont, Rómát vagy Bécset – megelőzően jutott elektromos világításhoz.
- A nyakkendő („kravátli”) horvát találmány, és innen terjedt el az egész világon. Eredetileg horvát katonák viselték a 17. században, majd francia közvetítéssel jutott el szerte a világba. A nyakkendő szó számos nyelvben utal eredetére (Hrvat / Croat): (horvátul kravata, angolul cravat, franciául cravate, németül Krawatte, olaszul cravatta.)
- A torpedót Ivan Lupis-Lukic, az Osztrák-Magyar Haditengerészet nyugalmazott tisztje találta fel 1860-ban, és az első torpedógyár Rijekában volt.
- Isztriának is van ferde tornya: a završjei harangtorony, amelynek 40 cm az elhajlása.
- Zadar városában található az első tengeri orgona, amelynek hangjait kizárólag a szél és a tengeri hullámok alakítják.
- Az ujjlenyomatok alapján történő személyazonosítási módszer, a daktiloszkópia feltalálója a horvát Ivan Vučetić.
- A dalmata kutyafajta Dalmáciáról és a Dalmata illír törzsről kapta a nevét.
- A horvátoknak saját írásmódjuk van, a 9. században keletkezett glagolita, amelyet a latin betűk mellett egészen a 18. századik használtak rendszeresen.
- Horvátország hivatalos fizetőeszközét, a kunát a nyestről nevezték el. A középkorban az adókat ugyanis értékes nyestbőrben kellett leróni.
- A rijekai karnevál nemcsak Horvátországban a legnagyobb, de Európa leglátványosabb karneváljai között is számon tartják.
Forrás: Horvát Idegenforgalmi Közösség kiadványai, Croatia.hr
Amélie csodálatos élete, Az élet szép, Mások élete, Persepolis, Amour (Szerelem), Volver, Csak a szél – nagy sikerű európai filmek, amelyek nemcsak hazájukban vagy a kontinensen, de világszerte népszerűek, és számos rangos filmes elismerésben részesültek. Emellett valamennyi film részesült az Európai Unió filmes programja, a MEDIA támogatásában.
Valószínűleg ez is jelentősen hozzájárult a sikerhez – az európai alkotásoknak ugyanis nincsen könnyű dolga a közízlést és európai mozik repertoárját uraló amerikai filmekkel szemben. Sok alkotásnak esélye sincs arra, hogy szélesebb európai közönséghez eljuthasson, és ez semmiféle összefüggésben nincs ezen filmek értékével vagy minőségével. Európai filmek mögött ritkán áll olyan erős háttér, amellyel a hollywoodi szuperprodukciók rendelkeznek, ezért nagyon fontos minden támogatás, amelyet az európai filmek kaphatnak.
Az EU 1991-ben indította el MEDIA nevű programját, amely éppen erre a helyzetre kívánt reagálni. Legfontosabb célja, hogy az európai filmeket és filmgyártást versenyképesebbé tegye – többek között új filmek elkészítését és terjesztését, azok promócióját, különböző képzéseket, marketingjét támogatja. A program beindulása óta több mint 6 500 filmet támogatott, összesen 1,6 milliárd euró értékben. A program nemrégiben kibővült az Európán túli területekkel folytatott együttműködést támogató MEDIA Mundusszal, és hamarosan újra átalakul: 2014-től már a kulturális területet támogató Kreatív Európa keretprogram részeként támogatja majd az audiovizuális alkotásokat – a megszokott források és eszközök mellett hitelgarancia-programmal is, hogy ilyen módon is megkönnyítse a forrásokhoz való hozzájutást. Magyar alkotások közül a MEDIA program támogatásában részesült többek között a Nyócker (Gauder Áron), a Sorstalanság (Koltai Lajos), a Kontroll (Antal Nimród), a Szabadság, szerelem (Goda Krisztina), vagy a közelmúltból a Torinói Ló (Tarr Béla) vagy a sok más díj mellett Lux-döntős Csak a szél (Fliegauf Bence).
Cannes-i sikerek?
Már csak pár napot kell várni, és kiderül, hogy idén melyik film nyeri az Arany Pálmát és a többi díjat Cannes-ban – a versenyfilmek között tizenhárom, az EU MEDIA programja által is támogatott film verseng, közülük hét az Arany Pálmáért. A MEDIA program fennállása óta Arany Pálmát nyert tizenkét film közül kilenc részesült a program támogatásában, köztük a tavalyi győztes, Michael Haneke Amour (Szerelem) című filmje, amely idén megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart is.
Az európai filmkészítőknek a kiélezett versenyben nagy segítséget jelent az EU támogatása, de az adott ország filmes kultúrájától, filmfinanszírozásától függően minden országban egyéb ösztönzőket és forrásokat is igénybe vehetnek.
Az EU MEDIA programot népszerűsítő pár évvel ezelőtti kisvideója addig soha nem látott érdeklődést váltott ki az EU-s videókat megosztó EU Tube csatornán – ahol máig ez a legnézettebb kisvideó. Címe: „A film szerelmesei ezt szeretni fogják”.
A Media programmal működésével, elérhető forrásokkal és pályázatokkal kapcsolatban a MEDIA pályázatokat hazánkban koordináló Media Desk Magyarország oldalán található részletes információ.
A pünkösdöt Európa legtöbb országában ünneplik valamilyen formában, sok országban ünnepnap pünkösd hétfő is. A pünkösd – ugyanúgy, mint a húsvét – mozgó ünnep, amely a keresztény hagyományok szerint a húsvétot követő ötvenedik napra, valamikor május 10. és június 13. közé esik. Ez az egyik legfontosabb keresztény ünnep, amikor a Szentlélek eljövetelére emlékeznek, emellett a legtöbb országban összefügg a természet újjáéledésével és a nyár köszöntésével. Az ünnephez tehát nemcsak keresztény, de pogány és római hagyományok is kötődnek. A népszokásokban főleg a termékenység és a nász ünnepe, valamint ezek szimbolikus megjelenítése dominál – a hagyomány szerint a nagy nyári munkák kezdete előtt ünnepelni kell, köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. A római birodalomban májusban tartották a növények, virágok istennőjéhez, Flórához kötődő ún. Florália ünnepeket – a pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, Magyarországon elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.
Számos hagyomány kötődik az egyes országokban pünkösd megünnepléséhez – Magyarországon például ilyenkor választottak a fiatal férfiak pünkösdi királyt maguk közül, aki utána a következő királyválasztásig „uralkodhatott” – az ivóban ingyen ihatott, és minden mulatságra meghívták. Székelyföldön ilyenkor rendezik a Csíksomlyói búcsút. Európa és a világ számos országából ilyenkor több százezer zarándok érkezik a helyi kegytemplomhoz, ahol együtt várják a szentlélek eljövetelét. Franciaországban a hagyományos istentiszteleten gyakran csendül fel a szentlélek eljövetelére emlékeztető trombitaszó. A fúvósok fontos szerepet kapnak az angliai tradicionális ünnepeken is, ahol a pünkösdi felvonulásokat gyakran kíséri fúvószene, vagy kórusok fellépése, a lányok pedig rendszerint fehérbe öltöznek – a hagyomány szerint ebben az időszakban gyakran kereszteltek, és a frissen keresztelkedettek fehér ruhába öltöztek. A litvánoknál a pünkösd összefonódik a pogány nyírfaünneppel, de számos ország hagyományában fontos szerepet játszanak a növények, virágok, amelyekkel feldíszítették az utcákat, házaikat ilyenkor.
A pünkösdhöz kapcsolódó hagyományok megjelennek az ünnep nemzeti elnevezéseiben is. Egy részük a görög πεντηκοστή [pentekoszté], azaz ötvenedik szóra vezethető vissza – ilyen az angol Pentecost, az olasz Pentecoste, a francia Pentecôte, de erre vezethető vissza a német Pfingsten és a magyar pünkösd is. Az elnevezések egy másik csoportja pogány ünnepekhez vagy a nyár várásához kapcsolódik (mint a román Rosalii vagy az észt suvistepüha), vagy valamilyen formában megjelenik benne a szentlélek vagy a lélek szó (mint például a lengyel Zesłanie Ducha Świętego-ben), vagy (mint az angol Whit Sundayben) a fehér szín. További részletek olvashatók a nyest.hu oldalán az egyes elnevezések eredetéről. Az EU országaiban használt elnevezéseket térképen foglaltuk össze, ezt láthatjátok lent.
Szép ünnepet kívánunk mindenkinek!
Az EU jelmondata – „Egyesülve a sokféleségben” – tömören fejezi ki az EU lényegét: sok különböző ország egysége, amely egyik legfontosabb erőssége épp az őt alkotó elemek sokszínűsége. Ezt a jelmondatot 2000 óta használja az Európai Unió, hivatalos zászlaja, himnusza mellett egyik legfontosabb jelképeként. De honnan származik ezt a mottó?
Az EU születésnapjaként is nevezett Európa-nappal ellentétben – amelynek történetét nemrég mutattuk be – a jelmondat nem az unió valamelyik alapító atyjához köthető, nem is az Európa Tanácstól „elirigyelt” szimbólum, mint a zászló vagy a himnusz. A jelmondatot diákok adták az EU-nak egy, az egész közösségre kiterjedő verseny során. Patrick La Prairie, a Ouest-France újságírója volt az, aki szorgalmazta, hogy bízzák a mottó kitalálását a fiatalokra. Az ötlet érdekes módon onnan származik, hogy 1998-ban megkérték az újságírót, készítsen fiataloknak szóló anyagot az euró közelgő bevezetéséhez kapcsolódóan. La Prairie-t a francia „devise” szó kettős értelme gondolkodtatta el először – ez ugyanis franciául egyben valutát és mottót is jelent. Ekkor vetődött fel benne, hogy mi lenne, ha diákok találnák ki az EU mottóját, amely akkor már rendelkezett közös zászlóval, himnusszal és közös valutával (bár még csak papíron). A gondolat tetszett az újság főszerkesztőjének is, és hamarosan több prominens támogatót találtak a projekthez – az akkori 15 tagállam számos jelentős médiuma mellett.
A projekt a Schuman beszéd ötvenedik évfordulójához kapcsolódott, és az 1999-es tanévben vette kezdetét. Ekkor szeptemberben meghirdették a versenyt, amelynek „egyetlen díja az európai történelem alakítása” volt. A felhívásra tizenöt ország több mint kétezerötszáz osztálya jelentkezett, akik saját nyelvük mellett angolul is megfogalmazták javasolt maximum 12 szavas mottójukat az egyesült Európa számára. A beérkezett összesen több mint kétezer javaslatból minden ország nemzeti zsűrije szelektált, ezután országonként tíz-tíz kiválasztott mottó került az európai médiumokat tömörítő zsűri elé, amely végül a hétre csökkentette a lehetséges variációkat, amelyek a következők voltak:
-
-
-
- Béke, szabadság, szolidaritás (Peace, freedom, solidarity)
- Különbözőségünkben az erőnk (Our differences are our strength)
- Egyesülve a békéért és a demokráciáért (United for peace and democracy)
- Egyesülve a szabadságban (United in freedom)
- Öreg kontinens, új remény (An old continent, a new hope)
- Mind más, mind európai (All different, all European)
- Egység a sokféleségben (Unity in diversity)
-
-
A hét javaslat közül az utolsót, egy luxembourgi iskola diákjainak javaslatát támogatta egyöntetűen a végső „nagy zsűri”, amelyben valamennyi tagország képviselője helyet kapott. A nyertes jelmondatot ünnepélyes keretek között, az Európai Parlamentben hirdették ki majdnem pontosan ötven évvel a híres Schuman-beszéd után, több száz diák részvételével.
A jelmondatot később több uniós politikus használta mottóként, amely végül bekerült az uniós alapítószerződéseket egységes alapba foglaló Alkotmánytervezet szövegébe is – igaz, némi változtatással. „Unity in diversity”-ről „United in diversity”-re változott a hivatalos dokumentumokban a jelmondat (az unió jelenlegi hivatalos nyelvein itt olvasható), amely magyar fordításban így hangzik: „Egyesülve a sokféleségben”– bár sokszor használjuk az eredeti „Egység a sokféleségben” formában. Az Alkotmányszerződés végül két tagállamban – többek között „túlzóan föderalisztikus” elemei miatt is – elbukott, a helyette életbe lévő, ma is hatályos Lisszaboni Szerződés pedig már nem utalt szimbólumokra. Ugyanakkor e szimbólumokat az Európai Parlament sajátjának ismeri el, és használja, valamint a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 52. Nyilatkozatban a tagállamok többsége (tizenhat tagállam, köztük Magyarország) szintén nyilatkozott arról, hogy az unió közös jelképeit (a zászlót, a himnuszt, a jelmondatot, az Európa-napot és a közös pénzt, az eurót) „továbbra is a polgárok Európai Unióhoz való közös kötődése és az Európai Unióval való kapcsolata jelképeinek tekintik”.
Bár a jelmondatot egy több ezer javaslatot megvizsgáló, az egész EU-ra kiterjedő verseny keretében keresték és találták meg, már ezt megelőzően is többen használták az európai folyamatokra és az EU lényegére alkalmazva. Gaetano Martino, aki olasz részről részt vett a Római Szerződéseket megelőző tárgyalásokon, szintén úgy gondolta, hogy az Európa politikai egyesülése csakis sokféleségére építve valósulhat meg, amelyre ő a latin „In pluribus unum” hasonló értelmű kifejezést használta. Jean-Baptiste Duroselle francia történész a hatvanas évek közepén szintén hasonlóképpen fogalmazta meg az európai államok együttműködését, és egy 1993-as kezdeményezés, az ún. De Clercq-jelentés egyéb kommunikációs javaslatai mellett egy új mottóra is javaslatot tett – az „In Uno Plures” gyakorlatilag ugyanazt a gondolatiságot fejezi ki, mint a jelenlegi mottó.
A jelmondathoz egyébként nagyon hasonló nemzeti mottót használ Indonézia („Bhinneka Tunggal Ika” ősi jávai nyelven „Egységben a sokféleségben”), valamint Dél-Afrika („ǃke e: ǀxarra ǁke” „Sokféle emberek egysége” koiszan nyelven). Emellett ezt használta jelmondataként a hatvanas években az európai kommunista mozgalom is, valamint a kilencvenes évektől az EBLUL, a Kevésbé Használt Nyelvek Európai Irodája is.
Illusztriáció: A polgárok európai évéhez kapcsolódó országos rajzversenyre készült rajz, Tarjányi Gabriella (Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény) munkája.
Az Európa-napon az EU létrejöttét, ha úgy tetszik, a születésnapját ünnepeljük. Robert Schuman francia külügyminiszter május 9-én mondott beszédet az európai megbékélésről – ez volt a mai EU megszületéséhez vezető egyik első lépés. A napra Európa-szerte színes programokkal emlékeznek, nincs ez másképp Magyarországon sem. Az ország számos pontján találkozhattok majd ehhez kapcsolódó programokkal május 9-e környékén, Budapesten idén május 11-én, délelőtt 10 és este 10 között, az Erzsébet téren.
A programok idén is valamennyi korosztályhoz szólnak – senkinek sem lesz érdemes otthon maradnia. A legkisebbeknek Kovácsovics Fruzsina és az Apacuka zenél, és várja őket a már nem használt, háztartási és városi hulladékokból tárgyakat létrehozó, a környezettudatos nevelést előtérbe helyező két társaság, a Cellux Csoport és a „RePlacc”, de foglalkozást tart a hazai és migráns gyerekek integrációjára létrehozott gyerekközpont, a Piréz Műhely, lesznek ökoprogramok, és az örök kedvenc ugrálóvár sem marad el.
A felnőttek szakértő vendégeinktől tájékozódhatnak az uniós polgársághoz kapcsolódó többletjogokkal vagy a jövőre esedékes európai parlamenti választásokkal kapcsolatban, de az EU-n belüli munkavállalás feltételeiről, a külföldi továbbtanulásról, ösztöndíjprogramokról és egyéb uniós lehetőségekről is részletes tájékoztatást kaphatnak.
Az Európa Pont helyszínén, a pódiumszínpadon az európai identitásról beszélgetünk majd vendégeinkkel, a Momentán Társulat előadásának középpontjában pedig a leendő európai parlamenti választás áll majd. A társulat honosította meg Magyarországon az interaktív improvizációs színházat – minden előadásuk egyedi élmény: a jelenetek a nézők ötletei alapján születnek, ott és akkor. „Szavazz Szavakkal!” programjuk keretében egész nap gyűjtik az európai identitáshoz, politikai eszmékhez köthető, a demokráciára, a demokratikus választásokra utaló szavakat, amelyek az esti előadásuk alapjául szolgálnak. Emellett beszélgetünk majd európai uniós támogatással megvalósuló fejlesztésekről, de vendégünk lesz Ripoff Raskolnikov osztrák származású zenész is, a dán c:ntact tánccsoport pedig a Ghandi Gimnázium drámatagozatos diákjaival lép majd fel.
Zenei stílusok tekintetében is majdnem mindent hallhatunk a klasszikus zenétől a blueson vagy a jazzen át az alternatív rockig. Egy nemzetközi jazz-szuperformáció (az EU Jazz Express) külön e napra áll össze neves európai zenészekből, összesen hét országból, tagjai között Szakcsi Jr.-ral (zongora) és Gyárfás Istvánnal (gitár). Az Egyesült Királyságból Byron Wallen trombitás érkezik, akit a Jazzwise magazin "az egyik leginnovatívabb, legizgalmasabb és legeredetibb élő trombitásként" aposztrofált. Dániát Christina von Bülow szaxofonos, Ausztriát Berndt Reiter dobos, Csehországot pedig Josef Feco bőgős képviseli majd. Vendégünk lesz az izraeli jazzélet kiemelkedő alakja, Amikam Kimelman tenorszaxofonos. A koncertet a különleges hangú román jazz-énekesnő, Luiza Zan éneke teszi teljessé. Emellett lesz még gospel Bolyki Balázzsal és a Never give up! kórussal, és „városi népzene” bluesba fojtva Ferenczy Györggyel és a Rackajammel. Az Angers-i Orchestre Scénefonia 47 tagú szimfonikus zenekar ismert filmzenéket játszik majd, az est pedig garázsrockba csavarodik a Kiscsillag, benne Lovasi András jóvoltából.
Kiemelt szerepet kap még mindezek mellett az EU 28. tagállama. A július elsején csatlakozó Horvátország többek között zenéjében és ételeiben is képviselteti magát lesz a fesztiválon – aki megéhezne vagy megszomjazna a fesztiválon, a BurekBárban vagy az Európa sörkertben ismerkedhet a kontinens ízeivel.
Ez az ajánló még közel sem teljes, a részletes program megtekinthető az esemény Facebook oldalán. Ha Budapesten lesztek május 11-én, mindenképpen látogassatok el hozzánk az Erzsébet térre! :-)
Május 9. piros betűs nap az Európai Unió számára, e napon ünnepeljük ugyanis az Európa-napot. De mire emlékezünk ilyenkor, mi teszi e napot az Unió egyik legfontosabb szimbólumává? Integrációtörténeti gyorstalpaló következik.
A nap az EU egyik alapító atyjához, Robert Schumanhoz kötődik, aki németes neve ellenére francia politikus volt, egész pontosan Franciaország külügyminisztere 1948 és 52 között. Már nevében is jól jelképezi azt a francia-német összefonódást, amely híres beszédének is központi eleme. Robert Schuman a mai egyesült Európa megálmodóinak egyike, akik a második világháború borzalmai után következetesen képviselték azt az elképzelést, hogy az európai béke alapja csakis a francia-német megbékélés és tartós együttműködés lehet – amely később minél több országra kiterjedhet.
Ma már szinte elképzelhetetlen, de pár évvel a milliók életeit követelő világháború után az emberek számára egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Európában békében élhetnek. Élénken élt még bennük a háború minden borzalma és a bizonytalanság, hogy az országok ismét egymásra támadhatnak. Schuman és Európa többi megálmodója tulajdonképpen két dologra keresett választ: az egyik a hosszú távú béke biztosítása, a háború ellehetetlenítése, a másik a romokban heverő Európa gazdasági talpra állítása volt. A két örök rivális Franciaország és Németország megbékítése, illetve a kiterjedtebb európai együttműködés mindkettőre megfelelő válasznak tűnt – a gazdasági érdekközösségbe lépő országok kölcsönösen függnek egymástól, ezért nem érdekeltek egymás megtámadásában. Az országok gazdasági együttműködése, a sok kis apró belső piac helyett a közös gazdasági tér kialakítása pedig hosszú távon mindenki számára rengeteg pozitív eredménnyel kecsegtetett. Mára ez valóság, hiszen Európában hosszú ideje béke van, és az egységes belső piac is számtalan előnnyel jár az uniós polgár milliói számára.
Schuman 1950. május 9-én elhangzott beszédében egy olyan együttműködés alapjait vázolta fel, amely a német vasércet és a francia kőszén-kitermelést és acélgyártást közös fennhatóság alá helyezi, egy, Európa más országai előtt is nyitva álló szervezet keretein belül. Ezzel a háború gyilkos eszközének, a fegyvereknek az előállítását is ellenőrzötté kívánta tenni, ami garantálhatta, hogy az együttműködésben érdekelt felek még egyszer ne fordulhassanak egymás ellen. Schuman a francia kormány nevében részletes javaslatot is tett a közös „Főhatóság” működésére, funkciójára, hangsúlyozottan a „nyitott” együttműködés mellett síkra szállva. Nyitott a csatlakozni vágyó demokratikus országok előtt, és nyitott további gazdasági területek bevonására. Schuman ezelőtt 53 évvel egészen pontosan megfogalmazta azt, ami mára a békét és az együttműködésen alapuló prosperitást 27 – nemsokára 28 – ország számára biztosítja az Európai Unióban.
Schuman javaslata nyomán nem sokkal később, 1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK vagy Montánunió), amely az első nemzetek feletti európai intézményként az Európai Unióhoz vezető integráció egyik legelső és legfontosabb lépése volt – a többi pedig már történelem.
További információ a témával kapcsolatban: