Decemberben több szuper koncerttel és izgalmas beszélgetéssel várunk benneteket. Vendégünk lesz az Irie Maffiából Sena a W.H. formációval egy különleges, Shakespeare-t megidéző koncerttel és Ferenczi György és a Rackajam is eljön hozzánk. Az On the Spot stábja Iránba, a tavalyi Szaharov-díjas filmrendező hazájába kalauzol majd minket, lesz szó az iráni divatról is, a hónap közepén pedig képzeletben Svédországba utazhattok velünk. Beszélgetéseink és programjaink fókuszába az EU alapértékei – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – kerülnek, de a migráció kérdéseiről és a téli ünnepekről is szó lesz nálunk.

A hónap elején, december 2-án mutatkozik be Irán nálunk – ebben az On the Spot dokusorozat alkotói, Cseke Eszter és S. Takács András lesznek segítségünkre. Az est első részében megnézhetitek Iránban készített filmjüket, amelyben többek között Dzsafar Panahi filmrendezővel is készítettek interjút, aki házi őrizetben kénytelen élni otthonában, de sorra készíti filmjeit a mai Iránról – gyakran a gyerekek, a szegények és a nők nehéz helyzetét helyezve középpontba. Panahi volt tavaly az egyike azoknak, akinek az Európai Parlament az emberi jogok védelméért és a gondolatszabadságért járó Szaharov-díját ítélte. A filmrendező nevét a kortárs nemzetközi filmművészet követői jól ismerhetik; az iráni társadalmat bemutató több filmje nyert már rangos nemzetközi elismerést. Panahit 2010 márciusában tartóztatták le, és „rendszerellenes tevékenység” vádjával hat év fogságra és húsz év alkotástól való eltiltásra ítélték. Egyik legutolsó, „Ez nem egy film” című dokumentumfilmjét, amelyben ő maga szerepel, egy süteménybe rejtett pendrive-on csempészték ki Iránból és juttatták el a 2011-es cannes-i filmfesztiválra.

A hét második felében, december 5-én, a polgárok európai évének záróeseményén kiállítással, beszélgetéssel és versekkel járjuk körül az uniós polgárságot és az ehhez kapcsolódó jogok témakörét. Az estet a magyar, szlovák, cseh és lengyel kulturális intézetek, valamint lengyel és magyar plakátművészettel foglalkozó szervezetek közös kiállításának megnyitójával kezdjük. A plakátok alkotói fiatalok, akik pályamunkáikkal izgalmas képi válaszokat adtak az európai identitás, az Európában élők közös identitása és különbségeik kérdéseire. Ezután európaiságról és az európai jogokról beszélgetünk Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs vezetőjével, Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárával, Kárász Róbert, televíziós újságíróval, valamint Vérten Dániellel, aki „Cycle me Home” c. filmjével elnyerte az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díját. Az est zárásaként Ferenczi György és a Rackajam lép az Európa Pont színpadára. A magyar népzenében, világzenében és bluesban, valamint ezek fúziójában is otthonosan mozgó együttes több magyar költő versét is repertoárján tartja. A világ egyik legjobb szájharmonikásaként kitüntetett Ferenczi György több mint 270 lemezen működött már közre, és a herfli mellett a hegedűnek és a gitárnak is virtuóz mestere. Az élmény garantált – csak férjetek majd be! :-)

Zenei és irodalmi szempontból szintén nagyon izgalmas programot tudunk nektek ajánlani december 10-re, az emberi jogok világnapjára is. Ekkor Sena és a Shakespeare műveket feldolgozó W. H.-produkció lép fel nálunk. Még a formáció fellépése előtt a világnaphoz kapcsolódóan a bevándorlók jogaival, a toleranciával, az antirasszizmussal és a migránsok magyarországi helyzetével foglalkozunk. Ebben pedig a Kitekintő Magyarországon élő migránsokkal készített rövid, „Bevándorlók közöttünk” címmel elkészített portréfilmjei lesznek segítségünkre, amelyekről a vetítés után a készítőkkel beszélgetünk. Az esten megnézhetitek Arghavan Shekari több éve él Magyarországon élő iráni divattervező legújabb kollekcióját, valamint elleshetitek a sütés nélkül készülő vietnámi nyáritekercs fortélyait is. Ezt követően lépnek majd Senáék a színpadra – Sena édasanyja magyar, apja ghánai, ebből a sokszínűségből ad nekünk is ízelítőt különleges előadásában, amely szimbóluma a bevándorlók és a nyugati kultúra egymásra hatásának.

A hónap utolsó programján, az Egy csésze Európa estéjén képzeletben Svédországba utazhatunk, ahhoz kapcsolódóan, hogy jövőre a svéd Umeå lesz Európa egyik kulturális fővárosa. A városban 39 ezer egyetemista él, igazi multikulturális hely, állítólag közel száz nemzetiség lakja. Vendégeikkel többek között arról is beszélünk, hogy miért fontos a fenti északon a metál és a jazz, hány órára süt ki a nap télen, és milyen programokkal várja az érdeklődőket Európa Kulturális Fővárosa jövőre. Természetesen szó lesz a svéd karácsonyi szokásokról, és az ottani különleges Luca-napi (december 13.) hagyományokról is. Mindehhez egy csésze tea vagy kávé mellé svéd finomságokat kóstolunk. Az est háziasszonya Szederkényi Olga, újságíró, a részvételhez előzetes regisztráció szükséges: euinfo@eu.hu.

Az Európa Pont novemberi programjainak részletes leírása az Európa Pont Facebook oldalán olvasható. Valamennyi program ingyenes, szeretettel várunk benneteket!



Képek forrása: Sena FB oldala, a Rackajam FB oldala

Az EU Hivatalos Lapjait is magába foglaló EUR-Lex főleg uniós jogszabályokat és egyéb hivatalos dokumentumokat tartalmaz. Nem az első gondolatunk lenne, hogy szakácskönyvként használjuk – új sorozatunkban mégis ezt próbáljuk meg. A Hivatalos Lapban ismertetik ugyanis, ha valamilyen termék uniós oltalom alá kerül, a termék pontos leírásával, receptjével, így ebben megtalálható az EU földrajzi eredetvédelmi oltalma alatt álló valamennyi hagyományos európai termék, többek közt sütemények is. Ezek közül mutatunk be néhányat – kizárólag az EUR-Lexben olvasható, hivatalosan tradicionálisnak tekintett recept alapján.

Az oltalom alatt álló termékek közös jellemzője, hogy elkészítésük és forgalmazásuk tradicionálisan egy-egy adott földrajzi régióhoz kapcsolódik, és az eredetiséget biztosító védjegyet hivatalosan csak a hagyományoknak megfelelően elkészített termékek viselhetik. (Erről írtunk részletesen a tepertős pogácsa kapcsán nemrégiben.) A bejegyzett és folyamatban lévő bejegyzéseket a DOOR adatbázis tartalmazza. Innen szemezgettünk mi is, első körben – tavalyi sorozatunkat kiegészítve – az adventi időszakra készülve karácsonyi süteményeket.

Először az egyik legismertebb toszkán finomságot mutatjuk be, amely nélkül a karácsony Sienában és Toszkánában elképzelhetetlen lenne: a Panforte di Sienát, abból is a fehér változatot. A „pan forte” jelentése erős kenyér, amely az édesség fűszeres jellegére utal – ízében a helyi fűszerek mellett kandírozott és szárított gyümölcsök, illetve a méz dominál. A fekete sütemény borítása fűszerekből áll, míg a fehér változaté porcukorból – ezt először a híres sienai lovasversenyre, a Palióra 1879-ben ellátogató Margit királynő tiszteletére készítettek kevesebb fűszerrel, amely így „Panforte di Margherita” vagy „Panforte Bianco” néven híresült el.

A kelesztés nélkül készülő Panforte di Siena a hagyományos sienai gasztronómia egyik leghitelesebb képviselője, legelőször a XII. században terjedt el a helyi kolostorokban és kereskedésekben. Siena egyeduralma a fűszerkereskedelemben már a középkortól nyilvánvaló volt – ezzel magyarázható a tészta nagy mennyiségű fűszertartalma. A sienai fűszerkereskedők által féltékenyen őrzött évszázados tudás, a „panfortaio”-nak is nevezett szakemberek alapozták meg a XIX. században az édesipar beindulását, amely ma is a gazdaság legjelentősebb ágazata Sienában. (Ennek az erős hagyománynak köszönheti sikerét Siena másik oltalom alatt álló, szintén karácsonyi süteménye, a Ricciarelli di Siena is.) Akkoriban a Panfortét nem csupán értékes táplálékként tartották nagyra, de a benne lévő fűszereknek köszönhetően gyógyhatást tulajdonítottak a tésztának, amely így egyfajta placebóként működött.

A felhasznált fűszerek minősége, mennyisége és a hozzáértés évszázadokon át a sienai kolostorok és fűszerkereskedések kiváltsága volt, a Panforte di Siena leghíresebb üzemeit jellemzően a korábbi helyi fűszerkereskedésekből alakították ki. Sienában azt tartják, egy igazán jó panfortének 17 különböző összetevőt kell tartalmaznia, amely megegyezik Siena kerületeinek számával. A panforte készítése általában szeptemberben kezdődött – amikor könnyebb volt egyes hozzávalók, például a szárított gyümölcsök beszerzése –, és az év végéig tartott.

A feljegyzések szerint a sütemény először a XIX. század első éveiben lépett ki a fűszerkereskedésekből, és lett közkedvelt például Firenzében is. Mára Toszkánában már nem csak a karácsonyi időszakban, hanem egész évben kapható, és a sütemény ismertetése nem hiányozhat egyetlen toszkán gasztronómiai beszámolóból sem.

A sütemény felhasználóbarát receptjét az alábbiakban olvashatjátok a Hivatalos Lapban közzétett recept alapján. Ezzel érdemes megtörni a bejgli és a szaloncukor hegemóniáját, próbáljátok ki! :-)

Képek forrása: Flickr / Kim van Velzen; Pixabay

Érdekes kísérletbe fogott Kőrösi Bálint 2009 elején: elhatározta, hogy öt év alatt megtanul öt nyelvet olyan szinten, hogy elboldoguljon akár anyanyelvi környezetben is. Az inspirációt ehhez Magyarország talán legismertebb poliglott tolmácsa, a tizenhat nyelven beszélő Lomb Kató „Bábeli harmónia” című könyve szolgáltatta. Ahogy Lomb Kató, úgy Bálint is abból indult ki: nem kell nyelvzseninek lenni ahhoz, hogy valaki jól beszéljen egy nyelvet. A nyelvtanulás sokkal inkább elszántság és szorgalom kérdése – és valódi öröm forrása is lehet.

Bálint kísérletében a legérdekesebb – és nekünk, olvasóknak leghasznosabb –, hogy a folyamatot, tapasztalatait, a legjobb tippeket, felhasználható segédanyagokat „valós idejű esettanulmány” (emberkísérlet, vagy még inkább kalandregény) keretében folyamatosan megosztja blogján, ráadásul nagyon élvezetes formában. Így láthatjuk, hol tart az idő közben kiválasztott öt nyelv (angol, spanyol, német, kínai mandarin és orosz) elsajátításában. Az pedig külön szuper, hogy a bemutatott segédanyagokat / oldalakat (amelyek közt vannak ingyenes és fizetős szolgáltatások is) legtöbbjét maga próbálta ki, így saját tapasztalatait osztja meg. Hihetetlen gyűjtőmunka áll a blog mögött, rengeteget lehet tanulni belőle például az időmenedzsmentről, a Parkinson-törvényt jól kiaknázó pomodoro-technikáról, az „input módszerről”, vagy arról, hogyan ne felejtsük el a tanultakat. Mindemellett hihetetlen mennyiségű tesztelt nyelvtanulási segédletet lehet megismerni egy-egy nyelvhez – szuper és nagyon inspiratív olvasmány! :-)

Az öt év lassan a végéhez közeledik, és Bálint rengeteget tanult, próbált, tapasztalt az utóbbi években – ehhez kapcsolódóan is kérdeztük őt egy online interjú keretében.

Mindenkinek más módszer vezet eredményre – te mit gondolsz, mi a leghatékonyabb módszer egy nyelv megtanulására? Van-e valamilyen általános tanácsod a nyelvtanulóknak?

Persze, mindenképpen javaslom, hogy mindenki fizessen be a legújabb csodamódszerekre (egy gyors keresés a neten és tucat számra talál az ember), amik azt ígérik, hogy minden erőlködés, tanulás, gyakorlás, házi feladat és időbefektetés nélkül megtanítanak egy nyelvet holnapra. Vagy inkább tegnapra. Mindenképpen kerüljék a szisztematikus, tervezett, hosszú távú, életvitelszerű tanulást, anyanyelvűekkel még csak véletlenül se vegyék fel a kapcsolatot. Az új nyelven való megszólalást pedig a lehető legtávolabbi időpontig tolják ki, hiszen az kellemetlen, kényelmetlen és különben is, kinek van szüksége a beszélt nyelvre a chat korában?

A viccet félretéve: nincs csodamódszer, nincs egyetlen módszer, csak beletett idő és munka. A kérdés, hogy az ember ezt hogyan és mivel tölti. Fontos tudni, hogy mi az ember célja (ha beszélni akarok, akkor nem munkafüzeteket töltögetek éjjel-nappal, attól nem leszek folyékonyabb), és jól kell tudni beosztani az idejét. Vesszőparipám a technológia minél erősebb bevonása a tanulásba - ha már van, akkor engedjük, hogy megkönnyítse az életünket. Az a legfontosabb emellett, hogy az ember ne legyen naiv, és készüljön rá, hogy lesznek nehéz időszakok. Ha tudja, hogy jönni fognak, nem fog meglepődni és könnyebben átmegy rajtuk.

Melyik nyelvet szereted a legjobban? Melyiket (volt) a legjobb / legizgalmasabb tanulni? Melyikkel küzdöttél meg a legjobban?

A spanyolnak imádom a hangzását, az angolt gyakorlatilag második anyanyelvemként használom (például ha jegyzetelek vagy vázlatokat készítek, azt is angolul teszem), a németnek imádom a logikáját (na meg a német sörök is némi lendületet adnak), viszont egyértelműen a kínai tanulása a legizgalmasabb számomra. Az egész nyelv nagyon logikus, jól felépített, hatékony, mérhető, ami nagyon közel áll az én gondolkodásmódomhoz. Sajnos, jobban elmélyülni még csak most tudok benne (a jelenlegi kis mini-projektem, hogy egy hónap intenzív tanulás után elmegyek a bővített alapfokú nyelvvizsgára), de nem baj, nem hajt a tatár. Egyszerűen élvezem és számomra ez a legfontosabb.

A legküzdelmesebb egyértelműen az orosz volt, túl sokat vállaltam, túlzásba vittem az egészet (naponta több órát tanultam) és úgy éreztem a végén, hogy kiégtem. Eljutottam vele alapszintre, de az öt nyelv közül ennek tanulását élveztem a legkevésbé, amit talán annak is betudható, hogy kulturálisan és amúgy is ez a nyelv vonzott a legkevésbé az ötből.

Naponta mennyit foglalkozol nyelvtanulással? Hogyan tudod ezt beilleszteni a mindennapi programjaidba, munka mellett hogy fér bele?

Ez a kedvenc kérdésem! :) Naponta 1-2 órát tudok foglalkozni a nyelvekkel, de ezt nem úgy kell képzelni, hogy leülök este hatkor és nyolcig fel sem állok. Az nem tanulás, az önkínzás. Apró részekre bontom a tanulást (5-25 perces blokkokra), ezeket szétszórom a nap folyamán, és mindig keresem a "holtidőket" (mondjuk utazás, várakozás közben), ahol bármilyen formában kapcsolatot tudok létesíteni az éppen tanult nyelvvel (itt jön be a már említett technológia szerepe.)

Ezenkívül műszaki szemléletem miatt mindig azt keresem, mit és hogyan lehet optimalizálni, még jobban csinálni. Sajnos nekem sem áll 25 órából egy nap (dolgozom, konzultálok, erőteljesen sportolok, a blogolás is egy félállás, szociális ember is vagyok), de jó időbeosztással és tervezéssel minden megoldható – például az átlagnál másfél órával kevesebbet alszom, mégis tökéletesen pihenten kelek (majdnem) minden nap. :)

Hogy állsz most a kitűzött célokkal? A blogon általad vezetett százalékos mutató alapján még kínaiból és oroszból viszonylag messze vagy a kívánt szinttől – hogyan látod, meddig fogsz eljutni?

A blog öt évvel ezelőtt indult, azóta rengeteg minden megváltozott az életemben, az univerzumban és a blogon is. Őszintén szólva a százalékokat csak a konzisztencia kedvéért hagyom kint, nem érdekelnek már. Az egyik nagy tapasztalat, hogy nem lehet ennyire kategorizálni a nyelvtudást. Nem igazán törődöm vele, hogy mi lesz a számokkal, sokkal többet jelent az a több ezer ember, akik ilyen-olyan formában tanultak az én hibáimból, és a blog meghozta vagy visszahozta a kedvüket a nyelvtanuláshoz. A személyes példámmal motiválni szeretnék, és a hibázás és bukás ugyanúgy része a kalandnak. A trükk abban van, hogy fel tud-e állni az ember.

Van még olyan nyelv, ami nem szerepel az ötéves tervedben, de szeretnéd megtanulni?

Hajjaj! Úgy kb. 6000. :) Na jó, a franciát nem. 

Mi lesz, ha letelik az öt év?

A blog jobb oldalán nem véletlenül megy a visszaszámlálás – ha a nullát eléri, akkor a szervert úgy állítottam be, hogy magától felrobbanjon, így tetemes űrt hagyva nem csak a fizikai, de az online világban is. De mivel botcsinálta programozó vagyok, lehet, hogy elméreteztem a kódot – ebben az esetben tovább működik a blog, további projekteket eszelek ki magam és mások szórakoztatására, hogy közben még több embert tudjak meggyőzni arról: a nyelvtanulás nem olyan nagy ördöngösség. :)

Köszönjük az interjút Bálintnak és további nagyon sok sikert kívánunk projektjéhez - nektek meg jó böngészést a blogján (katt ide)!

Ma reggelre ötezerre nőtt azok száma, akik követnek minket a Facebookon - örülünk, hogy ilyen sokan vagytok kíváncsiak ránk! :-)

Programjainkkal, írásainkkal, tanácsainkkal továbbra is igyekszünk rászolgálni a bizalmatokra - köszönjük a figyelmet!
(A kép kattintásra megnő.)

„A boldogság olyan, mint egy pillangó, elszáll, amíg kergetjük, de ha csendben ülünk, lehet, hogy egyszer csak a kezünkre száll.” (Nathaniel Hawthorne)

Legutóbbi programunkon a föld talán egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb helyére, Bhutánba kalauzolt minket Jaksity György gazdasági szakember. A Himalája kis, buddhista királyságában a legtöbb dolog kicsit mintha másképp működne, mint a fejlettnek tartott világ országaiban – példája mégis sok szempontból érdekes lehet a legtöbb ország számára.

A nagyjából dunántúlnyi ország kivételes elzártságban fejlődött több mint ezer éven keresztül, egészen nagyjából a hatvanas-hetvenes évekig. Addig az országban például még posta sem működött, nem volt elektromos áram, a városokat nem kötötték össze gyorsforgalmi utak, de autó is alig volt. Bhután a mai napig különleges harmóniában él a környezetével, és ezt alapvető értéknek is tekinti. A tradíciók és természet különlegesen fontos az ott élők számára, ami a gondolkodásmódban és számos politikai döntésben is tetten érhető. Például egyetlen fát sem szabad kivágni – az alkotmány alapján soha nem csökkenhet az országban az erdők aránya 60 százalék alá –, tilos a dohányzás, viszont mindenki a helyi népviseletben jár, és mindezt úgy teszik, hogy közben úgy érzik, nem tisztelik eléggé a hagyományokat. A turistákat – nehogy a természetet túlságosan megterheljék – borsos (250 dolláros) napidíjjal szűrik, amely ugyanakkor a vízum mellett kosztot és kvártélyt, autót és helyi idegenvezetőt is biztosít a beutazóknak. A király egy dísztelen kis házban él, míg a vallás, egyben a közigazgatás épületei hatalmas paloták. Az uralkodó dinasztia jelenlegi, fiatal királya (Dzsigme Namgyal Vangcsuk) saját – amúgy meglehetősen kiterjedt – hatalmát korlátozva vezette be a demokratikus intézményeket, és vezette át országát abszolút uralomból demokratikus monarchiába. 2008-ban alkotmányba foglalta, hogy az állam feladata polgárai boldogságának előmozdítása, összhangban az édesapja által 1972-ben bevezetett bruttó nemzeti boldogság mérőszámával. Az ország ugyanis a világ minden táján használatos GDP mutatója helyett az emberek boldogságérzetét tekinti fejlettsége mércéjének, amelynek növelése a mindenkori döntéshozók felelőssége.

Jaksity Györgyöt már közel tíz éve foglalkoztatják az országok fejlettségét, sikerességét jelző alternatív mutatók, amelyek között a boldogságindex az egyik legkülönlegesebb. Bár különleges, mérése ugyanakkor kézenfekvő – hisz mi más mutathatná jobban egy ország jólétét, mint a benne élők boldogsága? E logika mentén, a sok szempontból elavult GDP alternatíváját keresve nemrégiben felmérte és egy átfogó kutatás (Global Happiness Report) eredményeképpen először 2011-ben ismertette tagállamainak boldogságindexét az ENSZ is (amely egy ideje publikál már összetett gazdasági mutatót, például a HDI-t). A boldogságindexben a GDP mellett számít a családok helyzete, az egészségügy állapota vagy a korrupció szintje. Érdekes, hogy az ENSZ legutóbbi boldogságjelentése szerint a lista élén jellemzően kis (pl. skandináv) európai országok végeztek, Bhután az első harmadban foglal helyet, míg Magyarország a vizsgált 156 országból mindössze a 110. helyet érte el.



Jaksity György kutatásai során arra kereste a választ, hogy mely tényezők befolyásolják leginkább egy ország jólétét, sikerességét, illetve arra, hogy a benne élők mennyire érzik boldognak magukat. Egyes elméletek az országok boldogságát a földrajzi elhelyezkedéssel hozzák összefüggésbe, míg mások antropológiai vagy civilizációs megközelítés alapján magyarázzák a jólétet. Mindkét elképzelésnek van valóságalapja, ugyanakkor általános alkalmazhatósága megkérdőjeleződik, ha például a két Koreára vagy Malajziára és a Malajziába ékelődött Szingapúrra gondolunk. Kézenfekvő és régóta alkalmazott magyarázat az országok jólétét történelmi / vallási jellemzőikre is visszavezetni – gondoljuk csak a Max Weber protestáns etikával és kapitalizmussal kapcsolatos elméletére. Emellett erős összefüggés figyelhető meg a társadalmak értékválasztásai, kulturális jellemzői és a jólét között is (pl. hogy egy adott társadalomban élők életét mennyire befolyásolja a túlélés vagy másik végletként a személyes önmegvalósítás, illetve a hagyományos vs. szekuláris értékek követése). Egy megközelítés a hajdan volt nagy birodalmak bukását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az ember és környezete / a természet harmonikus viszonyának megromlása nagyon gyakran előzte meg egy-egy birodalom összeomlását – ember és környezet közötti viszony is fontos magyarázója tehát egy ország prosperitásának, emberei jólétének.

És hogy mi tesz valójában boldoggá egy nemzetet, illetve milyen kívánatos út vezethetne Magyarország számára egy mostaninál boldogabb társadalomhoz? Biztos válasz nincs, csak elméletek és szubjektív benyomások. Míg Jaksity szerint a környezetükkel különleges harmóniában élő, a modern élet legtöbb nyűgétől mentes bhutániak jóval boldogabbnak látszódtak, mint a legtöbb fejlett társadalomban élők, a mutatók alapján nem kiemelkedően boldogok ők a nemzetek sorában. Életvitelük sok szempontból vonzó lehet a modern társadalmakban megcsömörlött fejlett országok lakóinak, ugyanakkor sem a bhutáni, sem más ázsiai minta modellszerű másolása nem vezetne jóra Jaksity szerint például Magyarország számára; európai szemléletünk, gondolkodásmódunk ugyanis túl távol áll e mintáktól. Jaksity szerint mindenképpen tanulhatnánk tőlük nyitottságot, illetve azt, hogy a boldogságot nem „felülről kell várni”. Hiszen sok szempontból csak rajtunk, egyes embereken múlik, mit teszünk boldogságunk érdekében és mennyire érezzük magunkat boldognak. Ahogy Gandhi is mondta: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”

Fotó: Európa Pont, Szalay-Berzeviczy Attila
Infografika: Huffington Post
További információ Bhutánról: Magyar Bhutáni Társaság

November elején mutatták be Svédország vadonatúj, már használatban lévő országlogóját. Az alkotók az új identitáshoz egy új, saját betűtípust is terveztek.

Hogy mi az országlogó? Egy ország brandjének központi vizuális eleme, amely megjeleníti az országot külföldön, utalva annak valós vagy sugallni kívánt tulajdonságaira. Brandje, saját márkája ugyanis nemcsak a különböző fogyasztási cikkeknek lehet, de egy-egy országnak is. Az országmárkák erősségét értékeli például a FutureBrand felmérése – többek között a nemzetek kultúrája, gazdasági vitalitása, közpolitikai intézkedései alapján. E márka erőssége akár döntően befolyásolhatja, hogy az adott ország mennyire vonzó a turisták vagy a befektetők számára – nem mindegy, hogyan nyúl egy-egy ország ezekhez az elemekhez. Országlogó egyrészt az országok hivatalos turisztikai logója, de sok helyen külön az országok központi (kormányzati / információs) portálja saját logóval rendelkezik. Svédország is két külön logót használ e két funkcióra, a napokban a központi svéd információs portál logója újult meg (amelyet az új logótól és svédes elfogultságunktól eltekintve is szuper oldalnak tartunk – érdemes tanulmányozni nemcsak a svédfileknek!)

Az új logó elkészítésével a svéd kormány a Söderhavet tervezőirodát bízta meg (persze pályáztatás után). Az új logó középpontjába hosszas keresgélés után nem került más, mint Svédország egyik legrégebbi és legegyértelműbb szimbóluma, a kék-sárga zászló, amely kiegészül az ország nevével svéd nyelven („Sverige”), valamint azon az idegen nyelven, ahol a logót épp felhasználják. Az új identitás saját betűtípussal rendelkezik, ez a font a „Sverige Sans”, amelyet Svédország legismertebb betűtervezője, Stefan Hattenbach készített. Az alkotók szándéka szerint ez az identitás kellően rugalmasan alakítható, szabad és kötetlen (az alap arculati elemek alkalmazására és kombinálására a felhasználók kellően szabad kezet és inspirációt kapnak egy online arculati kézikönyv formájában), emellett minden írott és digitális platformmal kompatibilis.

Az eredmény egy végtelenül egyszerű, letisztult és tartós arculat, amely mellőz mindenféle felesleges sallangot, esetlegesen könnyen „elfáradó” elemet, amely így hosszú távon használható maradhat. Emellett tökéletesen jelképezi a svéd dizájn, és tágabb értelmezésben a svéd gondolkodás egyszerűségét és letisztultságát. A kritikusok ugyanakkor épp ezen egyszerűség láttán fanyalognak, mondván nem nagy kaland összerakni egy ország zászlóját, és mellé írni a nevét – ennél sokan többet várnának egy országimázst formáló arculattól. Ti mit gondoltok?

Összehasonlításképp nézzétek meg a Designtagebuch gyűjtését az európai országok (turisztikai) logóiról! Látható, hogy az országlogók szinte mindegyike az alábbi szimbólumokkal operál: zászló / szív motívum / jellegzetes vidék vagy táj / természeti jelenségek (víz) / nap / jellegzetes növény vagy állat / az ország neve / absztrakt grafika – ahogy azt például az országbrandeket is kutató Papp-Váry Árpád is tipizálta.

Szerintetek milyen a jó országlogó?

A tepertős pogácsa kerek, hengeres alakú, 3-5 centiméter átmérőjű, 25-50 gramm tömegű, aprított tepertőt és sertészsírt tartalmazó, élesztővel lazított, omlós vagy hajtogatott leveles szerkezetű, sóval és borssal ízesített sós péksütemény. Felülete vörösesbarna, négyzethálósan rovátkolt. (…) Íze a tepertődarabkákra jellemző, kellemesen sós, enyhén borsos fűszerezésű” – így kezdődik az EU által hagyományos különleges terméknek nyilvánított tepertős pogácsa pontos leírása. Ezért persze még nem kell eldobnunk a nagymama szakácskönyvéből kimásolt receptünket; az unió által kanonizált recept egyedül azoknak kizárólagos útmutató, akik terméküket különleges eredetiséget igazoló jelzéssel kívánják forgalmazni. 

Az Európai Bizottság ugyanis a héten hivatalosan felvette a "hagyományos különleges termékek" listájára a magyar tepertős pogácsát, amely az első magyar termék, amely hasonló védelem alatt áll Európában. De miért jó ez nekünk? Hogy kerülhet egy termék erre a listára? És hogyan kerül a pogácsa az asztalra? Blogposztunkból kiderül.

Az EU még a 90-es évek elején hozott létre egy elismerési rendszert, amelynek célja, hogy az európai országokban előállított, különleges termékek eredetiségét igazolja egy uniós oltalom használatával. A rendszer elsődleges célja, hogy megvédje Európában a valóban különleges módon, vagy valamilyen földrajzi helyhez köthető hagyományos termékeket a hasonló, de nem minden szempontból eredeti vagy hagyományos módon elkészített termékektől. Emellett a rendszer egy egységes jelöléssel / szimbólumok használatával ezeknek a különleges termékeknek nagyobb ismertséget is biztosít, valamint tulajdonképpen értéküket is növeli – ezért mindenképpen jó, ha egy termék felkerül az EU valamilyen eredetiséget igazoló listájára.

A rendszer élelmiszerek mellett egyéb fogyasztásra szánt termékekre (pl. gyümölcsökre, sajtokra vagy húsipari termékekre), és mezőgazdasági termékekre (pl. illóolajokra, virágokra, dísznövényekre stb.) is vonatkozik – szeszes italokra és szőlészeti-borászati termékekre ugyanakkor egy másik rendszer terjed ki, habár borok esetében is alkalmazzák a földrajzi eredetjelzést. (Mindezeket egy egységes, az ún. „DOOR adatbázisban” rögzítik, amelyben országok, terméktípusok, az oltalom jellege alapján lehet kutatni – érdemes nézelődni!) Az oltalom alatt álló termékek három nagy csoportba sorolhatók, attól függően, hogy elkészítésük vagy jelenlétük valamilyen földrajzi helyhez köthető-e, vagy a különlegesség inkább az elkészítés módjára, egyedi jellemzőire és az adott államban jellemző „hagyományosságára” vonatkozik.

Földrajzilag meghatározott eredetvédelem szempontjából a termékek viselhetnek „oltalom alatt álló eredetmegjelölést” (OEM), amikor a termék-előállítás minden lépése a meghatározott földrajzi területen történik. Ezek közé olyan termékek tartoznak, amelyek jellemzői kizárólag vagy elsősorban az előállítási helynek és a helyi termelők szaktudásának köszönhetőek. Ilyen oltalommal közel 580 termék rendelkezik jelenleg az EU-ban, közülük hat magyar. Elsőként 2007 decemberében a szegedi szalámit jegyezték be az oltalom alatt álló földrajzi jelzések nyilvántartásába, amelyet a hajdúsági torma, a makói hagyma, a szegedi fűszerpaprika, az alföldi kamillavirágzat és a kalocsai fűszerpaprika követett. Ilyen védelem alatt áll még például a pármai sonka, a görög feta, az olasz szardínia, vagy gorgonzola, vagy a francia roquefort sajt. Ezek a termékek, amennyiben pontosan az előírásoknak megfelelően készülnek, amely pontos instrukciókat az uniós „lajstromozásnál” is rögzítenek – viselhetik az EU-s szimbólumot, amely Európa minden országában azonos és egyértelműen jelzi a termékek eredetiségét.

A másik földrajzi helyhez kötődő védett csoport az „oltalom alatt álló földrajzi jelzést” (OFJ) viseli; ezek közé olyan termékek tartoznak, amelyek hírneve vagy jellemzői szorosan kötődnek az adott földrajzi területen való előállításhoz. Ennél a csoportnál elegendő, ha a termék előállításának egyetlen lépése történik az adott földrajzi területen. Ez a csoport is közel 580 terméket számlál, és ezek között szintén hat magyar különlegességet találunk: a csabai és a gyulai kolbászt, a gönci kajszibarackot, a magyar szürkemarha húst és a szőregi rózsatövet. Ebbe a csoportba tartozik például a nürnbergi mézeskalács, a német rajnai „Apfelkraut”, a thüringiai májashurka, a skót vadlazac vagy a calabriai mandarin.

A harmadik csoportba a tepertős pogácsa-típusú termékek tartoznak, ezek a „hagyományos különleges termékek” (HKT). Ezek a termékek összetételükben, vagy az előállítás módjában hagyományosak, anélkül, hogy valamely földrajzi területtel kizárólagos kapcsolatban lennének. Különlegesek egyedi elkészítésük miatt, és hagyományosak, mert legalább egy nemzedék (legalább 25 év) óta jelen vannak, és ilyen szempontból tradicionálisnak tekinthetők az adott államban. Máig 43 termék kerülhetett fel erre a listára, magyar vonatkozásban elsőként szerepel itt a tepertős pogácsa. Jelenleg elbírálás alatt áll a magyar „rögös túró” lajstromozása – aki élt hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön, az tudhatja, hogy mennyire egyedülálló a magyar túrós tésztánál használt túró… A tepertős pogácsa ezzel egyébként olyan illusztris listára került, amelyen az olasz mozzarella, a spanyol jamón serrano sonka vagy a nápolyi pizza is szerepel.

Ti miket jelölnétek még Magyarországról ilyen különlegességnek? :-)

További információt az EU-ban használatos oltalmi rendszerről, vonatkozó uniós jogszabályokról, az oltalom alatt álló magyar és külföldi termékekről, az alábbi, forrásként is felhasznált oldalakon találtok:

• Az Európa portál vonatkozó oldala (magyarul nem érhető el)
• A DOOR adatbázis
• Az elelmiszerlanc.kormany.hu összefoglalója
• Európa, a minőség íze - kiadvány (magyarul)

Tavaly, a kulturális fővárosi címéhez kapcsolódóan már buzdítottunk benneteket, hogy ha még nem voltatok és tehetitek, látogassatok el Szlovéniába, Mariborba – ha akkor nem tettétek, továbbra is tudunk ürüggyel szolgálni a kiruccanáshoz: a város idén ugyanis Európa Ifjúsági Fővárosa címet viseli.

A cím – a kulturális fővárosi címhez hasonlóan – egy-egy évre illeti meg az adott várost, amelynek keretében elsősorban a fiatalok aktív részvételével megvalósuló számos új ötletet és innovatív projektet valósít meg, amelyek modellként szolgálhatnak más európai városok számára.

A kezdeményezés 2009-ben indult, elsőként a hollandiai Rotterdam szervezett több száz izgalmas programot, majd Torino, Antwerpen és Braga következett, idén Maribor, a következő években pedig Thesszaloniki és Kolozsvár viseli majd az európai ifjúsági fővárosi címet. A cím maga nem jár pénzügyi támogatással, de a számos kulturális, közösségi, sport- és egyéb kapcsolódó ifjúsági esemény mindenképpen felpezsdíti a helyi fiatalság életét, emellett a várost is reflektorfénybe helyezi.

A maribori programban kiemelt figyelmet kaptak a városi szubkultúrák – deszkások, grafittisek, BMX-esek –, és számos program keretében igyekeztek bevonni ezeket a közösségeket szorosabban a város életébe. Ilyen program volt például az „első legális graffiti fal” megalkotása helyi utcai alkotókkal, vagy a város közepén ideiglenesen felállított deszkás pálya, ahol alternatív koncertek is helyet kaptak azóta. Szerveztek ezek mellett az évad keretében hatalmas nemzetközi bográcsversenyt, a kor filmes lenyomatait készítő projektet, néptáncos projekteket. A héten épp jelnyelvi kurzusokra vagy álláskereséshez hasznos CV-csinosító programokra mehetnek el a helyi fiatalok. (A részletes programot itt, az évad egyébként nagyon jól – angolul is! – elérhető oldalán nézhetitek meg.)

Mi a várost továbbra is nagyon szeretjük, és mindenkinek nagyon ajánljuk – csakúgy, mint Egy csésze Európa programunkat, ahol ezúttal épp ide látogatunk vendégeinkkel. Rengeteg érdekességet hallhattok majd a városról és az ifjúsági programokról is. Addig is nézzétek meg az alábbi kedvcsináló videót Mariborból – a fiatalok szemszögéből:

 
Kép forrása: Flickr / KMW2700 (CC BY-SA 2.0)