Jól beszélsz idegen nyelveket, de szeretnéd anyanyelvi környezetben a gyakorlatban edzeni a nyelvtudásod? Szeretnél külföldön tanulni, vagy dolgozni? Érdekel, hogy hogyan vehetsz részt olyan programokban, amelyek segítségével hosszabb-rövidebb időt egy másik tagállamban tölthetsz, mindezt valamilyen támogatással? Ha igen, akkor neked szól új sorozatunk.

Nincs szükség hosszasan magyarázni, hogy a fiatalok számára milyen pozitív hozadékai vannak a külföldön szerzett tapasztalatoknak. Egy-egy tanulással vagy valamilyen munkával, gyakorlatszerzéssel eltöltött félév – amellett, hogy a legtöbb esetben jó buli – hihetetlenül sokat lendít a nyelvtudáson. A külföldi tapasztalatok önállóságra is tanítanak, nem beszélve azokról a barátokról, akiket ilyen kiruccanások alatt lehet megismerni. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a fiatal valóban képes egyedül is megállni a helyét, nyelvtudását pedig már idegen nyelvi környezetben is tesztelte – ezt később a munkaerőpiacon is díjazzák.

A külföldi tapasztalatszerzést az Európai Unió is támogatja. Az EU hosszú távú gazdasági elképzeléseit tartalmazó Európa2020 stratégia többek között azt is szeretné elérni, hogy 2020-ig minden európai fiatalnak legyen lehetősége más uniós országban tanulmányokat folytatni. Ez persze elég ambiciózus célkitűzés, de a Bizottság ezt többféle mobilitási programmal igyekszik elősegíteni, emellett rengeteg nemzetileg finanszírozott program és ösztöndíj-lehetőség is rendelkezésre áll, amelyek egy-egy tagállamban biztosítanak valamilyen programban való részvételt. Tervben van egy uniós diákhitel bevezetése is, amelyet az uniós intézmények a tagállamokkal egyeztetve most készítenek elő.

A mobilitási programok közös jellemzője, hogy a fiatalok kinti tapasztalatszerzését támogatják valamilyen formában, ösztöndíjat vagy zsebpénzt adnak, szállást vagy nyelvtanárt, bizonyos esetekben mentort biztosítanak – mindezt persze nem „ingyen”, a részvétel a legtöbb esetben hosszas készülődést, utánajárást, tervezést és nem kevés kitartást igényel a pályázóktól, persze a megfelelő szintű nyelvtudás és előzetes tapasztalatok / tanulmányok mellett. A programokban részt venni ugyanakkor nem lehetetlen: egy kis elszántság kell hozzá és pontos előzetes tájékozódás – sokszor ezen programok megfelelő kihasználását épp az akadályozza, hogy a fiatalok egyszerűen nem tudnak ezekről a lehetőségekről.

Ehhez nyújtunk most egy kis segítséget (korábban is írtunk már hasonló témákról, például az önkéntességről), de most új sorozatot indítunk ehhez kapcsolódóan. Sorozatunkban rövid ismertetőket olvashattok blogunkon uniós és tagállamok által támogatott mobilitási lehetőségről – elsőként (a dán hónaphoz kapcsolódóan) a dán népfőiskolákat mutatjuk be – először az Európa Pontban most pénteken, majd itt a blogon, jövő hét elején.  A dán népfőiskolai rendszer egyedülálló Európában: magyar diákok számára kicsit hasonlít egy erasmusos félévhez, de a képzés sokkal kötetlenebb – nincsenek jegyek, nincsenek vizsgák, csak egy kis nemzetközi közösség, amelyben a fiatalok a számukra érdekes dolgokkal foglalkozhatnak, tudhatnak meg ezekről többet, egyben a dán kultúrával is megismerkedhetnek. A népfőiskolán való tanulást a dán állam ösztöndíjjal is támogatja.

Ha érdekel ez a lehetőség, gyere el hozzánk most pénteken (január 27-én) este fél 7-re az Európa Pontba, ahol szakértőket és korábbi résztvevőket faggathatsz a népfőiskolákról, lesz filmvetítés és egy dán népfőiskola tanáraiból álló együttes koncertjét is meghallgathatod. Részleteket az estről Facebook oldalunkon találtok, az est beszámolójával, illetve sorozatunk első részével pedig hamarosan jelentkezünk.

Gyertek!

Január 24-én az Európa Pont látta vendégül a Culture|Futures hálózat budapesti konferenciáját. A hálózat célja, hogy elősegítse az ökológiai korszakra való áttérést 2050-ig – a világ fejlődésének fenntartható irányba terelésén, valamint jó fenntartható gyakorlatok terjesztésén keresztül, mindezt a kultúra, illetve a kulturális intézmények közvetítő tevékenysége révén. A Culture|Futures nemzetközi hálózat tagjai többek között az európai országok kulturális intézményei, az EUNIC és az Ecological Sequestration Trust – az informális együttműködés 2009-ben alakult az ENSZ klímakonferenciáján.

Az esemény központi előadását Peter Head, a brit Ecological Sequestration Trust alapítója és vezetője tartotta, akit 2008-ban a Time Magazin a „környezet hősének” (Hero of the Environment) választott. Peter Head előadásában az ökológiai korszakra való áttérés lehetőségeiről beszélt. A véges mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagok egyre intenzívebb kihasználása, a növekvő széndioxid-kibocsátás, az üvegházhatás okozta globális felmelegedés, a túlnépesedés, az élelmezés nehézségei, az ivóvízkészletek beszűkülése mind olyan aktuális, kezelésre váró probléma, amely a jelenlegi életformánk fenntartása mellett beláthatatlan következményekkel jár. A katasztrófa elkerüléséhez pedig radikális változásra van szükség, méghozzá azonnal. „Nem elég szaladni – fontos, hogy jó irányba szaladjunk” – mondta Peter Head, hangsúlyozva, hogy a fenntartható életmódot előtérbe helyező életforma- és szemléletváltásra van szükség, amelyben többek között az újrafelhasználás és az energiatakarékosság játszik központi szerepet.

Ahhoz, hogy 2050-re átléphessünk az ökológiai korszakba, Head szerint egyszerre több területen kell eredményeket elérni. Nem elég radikálisan visszafogni a széndioxid-kibocsátást, jelentősen csökkenteni kell az ökológiai lábnyomot is (amely azt fejezi ki, hogy egy társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez) , miközben elengedhetetlen, hogy ezzel párhuzamosan az emberi fejlettségi index (HDI - a várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal szintjét mérő mutató) növekedjen az országokban.

A modern kor városai hihetetlen nagy energiaigénnyel működnek, és rengeteg hulladékot termelnek. A legtöbb város azonban nem foglalkozik kellőképpen azzal, hogy honnan nyeri az energiát és mi történik a városi élet során keletkező rengeteg melléktermékkel, szeméttel – ez a gyakorlat pedig hosszú távon zsákutcába vezet. A megoldás olyan természet inspirálta ökovárosok megteremése lehet, amelyek zárt rendszert alkotnak: ahol a mindennapi élet során előállított anyagok egyben tovább hasznosítható forrásként is megjelennek a városi életben. Ez egyfajta áttérést jelent a modern ipari városi modellről, egy fenntartható, ökológiai modell felé.

Előadásában Peter Head hangsúlyozta: számos példa bizonyítja, hogy komoly elkötelezettséggel és hosszú távra előretekintő hozzáállással a városok vezetői képesek olyan modelleket is bevezetni, amelyek – amellett, hogy a fenntarthatóságot szolgálják – hosszú távon gazdaságosak is. Például ha kitiltják egy város belső területeiről az autókat, az hozzájárul többek között a városi károsanyag-kibocsátás és zaj csökkentéséhez, amelynek köszönhetően a belvárosi irodaházaknak nem szükséges drága és energiaigényes klímaberendezéseket használniuk, hanem szabad levegővel oldhatják meg a szellőztetést. Head szerint a városi élet fenntarthatóvá tételéhez kiemelt figyelmet kell szentelni a városi közlekedésben a modern, megújuló energiaforrásokból működtetett, illetve minél alacsonyabb kibocsátású tömegközlekedésnek, a sétáló- és kerékpárutak kiépítésének. A városban keletkezett hulladékot a lehető legnagyobb arányban újra kell hasznosítani, fontos a szennyvíz megfelelő kezelése is. Az ökológiai lábnyomot jelentősen csökkenti, ha helyben előállított/megtermelt termékeket fogyasztunk, ez igaz az élelmiszerekre is – meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a városi területeken is lehessen élelmiszert előállítani. Ez nem lehetetlen akár nagyvárosi környezetben sem, jó példa erre Freiburg vagy a brazíliai Curitiba, ahol már működnek hasonló rendszerek. Az Ecological Sequestration Trust számos olyan kísérleti projekten dolgozik, amelyek célja fenntartható ökovárosok létrehozása. Ilyen projekt például a természet, a mezőgazdaság és városi életforma harmóniájára épülő kínai ökováros, Wanzhuang létrehozása, amely a tervek szerint 2025-ig 400 000 ember lakóhelyéül szolgálhat egy teljesen fenntartható elveken működő környezetben.

Előadásában Head utalt arra, hogy az ökológiai váltáshoz szükséges felülvizsgálni az Európai Unió fejlesztési politikáját is, amely sokszor az ipari korszak szemléletét tükrözi. Az EU több esetben olyan infrastrukturális fejlesztéseket támogatott az egyes tagállamokban, amelyek – bár választ adtak valamely meglévő problémára – jelentős terheket róttak a környezetre. Fontos, hogy ezen támogatásoknál az ökológiai szempontokat is megfelelően vegyék figyelembe, ennek a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni.

A fenntartható életmódra való áttéréshez teljes szemléletmód-váltásra van szükség, amelyben kiemelt szerepe van a kultúrának, döntő fontosságú, hogy az adott társadalomban élő emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz és a környezetükhöz. A konferencia további előadói is megerősítették, hogy ebben kiemelt közvetítő szerepe lehet a kulturális területen tevékenykedő intézményeknek, amelyek jó példák közvetítésével – ha maguk is figyelnek arra, hogy környezetbarát módon működjenek, illetve ha programjukban teret adnak a környezettudatos gondolatoknak – jelentősen elősegíthetik ezt a folyamatot. A konferencián résztvevő kulturális intézmények képviselői panelbeszélgetések keretében osztották meg egymással ehhez kapcsolódó észrevételeiket, javaslataikat, tapasztalataikat.

A Culture|Futures hálózat tevékenységéről a szervezet honlapján található részletes információ, az érdeklődők csatlakozhatnak is a hálózathoz és megoszthatják ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A Peter Head előadásának alapjául szolgáló hosszabb tanulmány letölthető az Arup intézet oldaláról.

Dánia felfedezésének egy érdekes módja, ha megismerkedünk a helyi sörfőzdékkel (bryggeri) – ahogy ezt a hivatalos dán turisztikai oldal is javasolja.

Bár a sörről Európában elsőre inkább Németország, Belgium, vagy Csehország ugrik be, Dánia is ott van a sörös nemzetek élmezőnyében. Az ország mindig is sörös volt, már a viking korban is népszerű volt ez az ital, évszázadokon át működtek helyi (családi, majd községi) kis sörfőzdék, az ország minden szegletében. Ezekből azonban – többek között a nívós külföldi sörmárkák, valamint a borok térnyerésének következtében – a kilencvenes évek végére mindössze 10-15 maradt talpon, köztük a Carlsberg és a Tuborg, amelyek máig a nemzetközileg legismertebb dán sörgyártók – a kisebbek vagy megszűntek vagy beolvadtak.

A hagyományos „háztáji” dán sörfőzés ugyanakkor nem merült feledésbe, az 1998-ban alapított Dán Sörbarát Szövetség ennek a tradíciónak a felelevenítését tűzte zászlajára. Támogatásukkal számos új, kis sörfőzde alakult a 2000-es évek elején Dániában, amelyek a sörfőzés évszázados tapasztalataira támaszkodva, helyi, kézműves, a pilsner egyeduralmát megtörő barna, félbarna, a régi receptek alapján készített és ízesített sörökkel jelentek meg egyre több helyen az országban, a dánok nagy örömére. Mára több mint kétszáz bejegyzett kis sörfőzde működik Dániában (a hivatalos dán kormányzati portál szerint Dánia első az egy főre jutó sörfőzdék tekintetében), több tucat sörtípussal és több száz fajta kézműves sörrel, számuk folyamatosan nő.

Fontos megjegyezni, hogy nem csak a hagyományos sörfőzdék kimagasló számában, de a szakirányi oktatásban is élen jár Dánia: Koppenhágában működik a világ egyik leghíresebb sörfőző oktatási intézménye, a Sörfőzés Skandináv Iskolája, ahol valóban világszínvonalú a sörfőző mesterek képzése.

A sörfogyasztás és a sörfőzdézés tehát igazi reneszánszát éli most Dániában, aki arra jár, annak mindenképpen érdemes belekóstolnia a helyi ízekbe és felkeresnie egy ilyen helyi sörfőzdét, a legtöbb sörfőzde szervez kóstolással egybekötött gyárlátogatást. Ehhez nyújt segítséget egy online térkép a Dániában működő kis sörfőzdék pontos címével, elérhetőségével - az alábbi térkép ezek elhelyezkedését mutatja:

 
Az online térkép pontos címekkel ezen a linken keresztül böngészhető.

Itt pedig egy kisfilm Dánia díjakkal igazoltan legjobb sörfőzdéjéről, az Amager Bryghusről:

Skål!