Az Európai Unió számos eszközzel igyekszik biztosítani, hogy az uniós polgárok valamennyi tagországban ugyanazokkal a garanciákkal, minőségi előírásokkal találkozzanak, mint otthon, hogy senkit ne rettentsen el egy másik országba való utazástól az, hogy nem tudja, ott mennyire érvényesülnek jogai. Ennek egyik legfontosabb eszközeként az EU jogszabályok keretében kötelezi a tagállamokat, hogy bizonyos minimális jogokat minden esetben biztosítsanak – erről szól az EU fogyasztóvédelmi politikája. Ez a tagállami kötelezettség ugyanakkor nekünk, uniós polgároknak, vagy fogyasztóknak természetesen jó, hiszen ilyen kötelező előírások értelmében épp a mi jogaink nőnek, illetve válnak biztosítottá az EU-n belül.

A mindennapokban talán nem is vesszük észre, de uniós szabályozásnak köszönhető például az, hogy a boltok polcain a jobb összehasonlíthatóság érdekében minden termék egységárát is fel kell tüntetni, vagy ha valamely terméken több ár szerepel, úgy a legolcsóbbat kell irányadónak tekinteni. Uniós előírások miatt kellett néhány országnak változtatnia a jótállási és szavatossági előírásain – ma az EU-ban minden tagállamban legalább kétéves szavatossági idő van érvényben.  Ez azt jelenti, hogy ha egy EU-ban árusított termékről később kiderül, hogy hibás, akkor két évig jogunk van a termék megjavítását vagy cseréjét kérni. Végső esetben árkedvezményt vagy a vételár visszafizetését is kérhetjük – függetlenül attól, hogy másik tagállamban élünk, mint ahol a terméket megvásároltuk. Az EU az online vásárlókat is ugyanilyen jogosultságokkal védi – plusz az átvétel utáni egy héten belül a megrendelő akár el is állhat a vásárlástól.

Szigorú előírások vonatkoznak az élelmiszerek egyértelmű és informatív címkézésére, ugyanígy az előállításuknál felhasználható színező- és adalékanyagokra is. Az EU nyomására számos, az egészségre károsnak bizonyult összetevő használatát tiltottak be a tagállamokban. Az EU-ban nagyon szigorú termékbiztonsági előírások vannak érvényben, csakis biztonságos terméket lehet forgalomba hozni, ezen belül is külön figyelmet szentelnek a gyermekjátékoknak, a kozmetikumoknak és a műszaki cikkeknek. Az EU tiltja a megtévesztő reklámokat is.

Az EU kiemelten igyekszik védeni bennünket külföldi utazásaink során – erre pedig leginkább a nyári szezonban van szükségünk, amikorra a legtöbben külföldi utazásainkat időzítjük. Európai vakációink során jó, ha tisztában vagyunk légi utasként biztosított jogainkkal (erről egy későbbi bejegyzésben írunk részletesen), vagy épp azzal, hogy szervezett utazásnál milyen jogaink biztosítottak. Külföldi utunk szervezője pontos információkkal kell szolgáljon, és ha félrevezet minket a nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban, kártérítést kell fizetnie. Ha az utazás végül nem valósul meg, vagy esetleg az utazás alatt csődbe megy, alternatív megoldásokat kell javasolnia, vagy vissza kell térítenie költségeinket. Üdülési jog (timeshare) vásárlásánál is szigorú előírások biztosítják, hogy pénzünkért azt kapjuk, amit ígértek. Előírás a pontos előzetes tájékoztatás: aki ilyen jogot vásárol, annak jogában áll a timeshare feltételeit ismertető brosúráról, illetve az ajánlott szerződésről saját nyelvén készült fordítást kérni, és még a szerződéskötést követő 10 napban indoklás nélkül el is állhatunk a szerződéstől. Az EU rendszeresen megvizsgálja a tagállamok területén található fürdővizeket is, a legfrissebb jelentést épp ma hozták nyilvánosságra: az fürdővizek 90%-a eleget tesz a legszigorúbb minőségi elvárásoknak. Emellett az EU még a naptól is óv minket – uniós szabályozás tiltja többek között a korábban használatos olyan megtévesztő jelöléseket, mint például a „napfényblokkoló” vagy a „teljes védelem”, és egységes jelrendszer – pl. a leégést okozó UVA- és a bőr idő előtti öregedésért felelős UVB-logó – tájékoztat a napvédő kozmetikumok hatásáról. Az Európai Bizottság egységesítette a szöveges megjelöléseket is, amelyeket a hagyományos fényvédőfaktor-szám mellett kell feltüntetni.

Sok jogot biztosít tehát számunkra az EU a közösség valamennyi tagországában, ám ahhoz, hogy ezekkel élni is tudjunk, első körben ismernünk kell őket. Fenti összeállításunkban csak rövid ízelítőt adtunk a legfontosabb uniós fogyasztóvédelmi jogokról – részletesebb tájékozódáshoz ajánljuk a szövegben „elrejtett” linkeket, illetve magunkat: ha érdekel, nyaraláskor milyen további jogaid vannak még, vagy ezek hogy működnek a gyakorlatban, gyere el mai programunkra, ahol hasznos infók mellett meghallgathatod a dumaszínházas Dombóvári István külön erre az alkalomra készített műsorát is.

Ryszard Kapuściński vitathatatlanul a XX. század egyik legkiemelkedőbb riportere. Tudósításai és könyvei világszerte népszerűek, írásait számos nyelvre lefordították, egy szakmai pályázaton, 1999-ben az „évszázad újságírójának” választották. Kapuściński rangos lengyel folyóiratok és a lengyel hírügynökség riportereként a fél világot beutazta, és beszámolt a fejlődő világ felszabadító mozgalmairól: 27 forradalom szemtanúja volt, sokszor forgott életveszélyben, négyszer akarták agyonlőni, 12 háborús fronton fordult meg Fekete-Afrikától Dél-Amerikáig. Könyvei – mint például a Hailé Szelasszié etióp császár birodalmának végnapjait megidéző Császár (1978) vagy a Reza Pahlavi elűzéséről és az ajatollahok forradalmáról tudósító A sahinsah (1982) – Magyarországon is bestsellernek számítottak a nyolcvanas évek elején. Nem is csoda, hiszen Kapuściński írásaiban olyan helyekre kalauzolta el olvasóit, ahova az előző rendszerben maximum képzeletben juthattak el. Egyesek szerint, ha nem hal meg 2007-ben, előbb-utóbb megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat is, ami kevés nem szépirodalmi alkotóról mondható el. Méltatói szerint ő az, aki „irodalmi szintre emelte a riport műfaját” – ez a mondat jól jellemzi írói stílusát, sikerének okát, ugyanakkor összefoglalja azt a szakmai vitát is, amely nemrégiben írói munkássága kapcsán kirobbant. E vitát Artur Domosławski lengyel újságíró, Kapuściński tanítványa és barátja indította, aki nemrégiben életrajzi könyvet jelentetett meg mesteréről.

Domosławski  e könyvét (Háborúk és forradalmak költője) három évnyi kutatómunkára alapozva készítette: mindent elolvasott és alaposan kielemzett mesterétől, felkereste írásainak korábbi helyszíneit, közel száz interjút készített az életrajz minél pontosabb kimunkálásához. Munkájában a riporter családja mindvégig segítette, azonban a mű elkészülte után özvegye mégis jogi úton próbálta ellehetetleníteni a megjelentetését (sikertelenül). Ennek legfőbb oka, hogy Domosławski terjedelmes könyvében a riporter-legenda portréját új színekkel árnyalta: könyvében leplezetlenül beszél házasságtöréséről, a lányával kialakított feszült viszonyról, valamint Kapuściński titkosszolgálati múltjáról. Mégis nem ezek azok a részletek, amelyek a munkásságáról kialakult vitát kirobbantották, hanem az, hogy Domosławski könyvében azt is leírta, hogy a mester sok bizonyított esetben kiszínezte a történteket. Azaz bár jelen volt a helyszínen, egyes sztorikat mégis maga talált ki, beszámolóit nem tényszerűen, a valósághoz hűen írta meg, hanem maga kiegészítette színesebb epizódokkal, ahogy Domosławski fogalmaz, írásaiban „sokszor elragadta az irodalmi hév”. Domosławski továbbra is csodálatos és kiemelkedően értékes műveknek tartja Kapuściński írásait, ugyanakkor azt állítja, hogy írásaiban elmosódik a határ a tényszerű riport és a fikció, azaz újságírás és szépirodalom között.

Számít ez valamit olyan nagyszerű írásoknál, mint a Császár, a Futballháború vagy az Ében? – tették fel a kérdést sokan, a válasz pedig megosztotta a szakmát. Egyesek szerint teljesen lényegtelen, hogy szépirodalom vagy tényirodalom címkével látjuk el Kapuściński írásait, könyvei a XX. század történetének olyan kiemelkedő lenyomatai, ami miatt mindenképpen a legnagyobbak között van a helye. Mások szerint  riporterként nem tehette volna meg azt, amit megtett: újságíróként tartozik annyival olvasóinak, hogy egyértelműsíti, írása valós történetet rögzít vagy fikció – egy riporter nem teheti meg, hogy saját ízlése vagy mondanivalója szerint számol be tényekről.

Többek között erről a vitáról is szó lesz következő rendezvényünkön, május 22-én, amikor az életrajzíró Artur Domosławski lesz vendégünk. Domosławski könyve az általa generált szakmai vitán túl igazán érdekes olvasmány is, élvezetes „történelemkönyv és szakmai tanulmány egy portré ürügyén”, amely megjelenésekor egyetlen nap alatt elfogyott Lengyelországban – ajánljuk mindenkinek, aki szerette Kapuściński írásait, vagy aki szereti a történelmi témájú írásokat – legyen az fikció vagy riport.